szégyenlem magam
2009 július 23. | Szerző: magio
Ma temetésen voltam, templomin. Nagyon szép volt, de szégyenlem
magam. Ahogy hallgattam a papot, rájöttem hogy elhagyott a hitem.
Félreértések elkerülése végett, nem a kétségbeesés szól belőlem.
Vallásos vagyok/voltam, de elfeljtettem hinni, és ahogy a pap mondta a
hit fontosságát, csak azt éreztem, hogy elvesztem. Elfelejtettem a
legfontosabb dolgokat: Hit, megbocsáltás, remény, szeretet… Hogy
lehet ezeket elfelejteni?? lehet hogy annyi minden történt, de eddig
mindennek megvolt az oka. Nem tudom miért tértem le az útról.
Mindig arra törekszem, hogy ember maradhassak ebbe a “nyomorék” világba, és lassan én válok “nyomorékká”…
Összességiben jó volt ez a nap. Együtt voltunk a másikfelemmel,
találkoztam az egész családommal (persze mindenki értem aggódik) , szép
volt a temetés, és nagyon sok volt a mondanivalója is. Délután
elmentünk nosztalgiázni a volt lakásunkhoz, ettünk egy fagyit a
legjobb cukiban és sétálgattunk.
Holnap péntek, folytatom tovább az álláskeresgélést…
Megnéztem a linkeket (köszönöm) az állást megpályáztam, ( 😉 😀 ) a
“lájfkócsoloást” elolvastam – hatalmas!!! Én is ezt csinálom, csak
ingyen 😀 de a viccet félretéve, az jutott eszembe róla, amikor azon
gondolkodom, hogy a pszihológusok is járnak pszohológushoz (?!?!?!?)
úgy hogy tetszik nagyon, és teljes mértékig esélyes, hogy kipróbálom:)
Holnap este jelentkezem… Terveim szerint egy csöndes nyugodt békés péntek estén.
Magio
nem tudok címet adni – kommentek kommentálása, avagy megdöbbenés…
2009 július 22. | Szerző: magio
Hol is kezdjem, hol is kezdjem… Kicsit jobban vagyok, mert nagyon jó szavakat hallottam, és nagyon sok okosságot…
Mivel megbolondulok itthon, ezért mindig mosok főzök takarítok, amit
csak tudok megcsinálok.(De én ezt munnka mellett is ugyanígy
csináltam…) Ezzel nincs is gond, mert nagyon szeretem ezt csinálni,
és tényleg jó, mikor hazajön és azt mondja, hogy milyen rend van!
Szeretem, kell és muszáj is csinálnom, egyrészről mert ha unatkoznom
kéne, akkor már sárgaházból írnék (hehe amúgy sárga a házunk:D )
másrészt, hogy legyen értelme is h így alakult… És ez tényleg jó.
De nem tudom nem kiemelni ezek mellett a mocskos anyagiakat, amibe
nem akarok túlságosan belefolyni, és tényleg mindenről lemondtam már
ami “LUXUS”nak mondható (napi túrórudi, cigi, pénzt igénylő programok,
fodrász, szolárium, minden) de ez is kevésnek bizonyul… így rossz
érzés, hogy nem járulok semmivel a közös kasszához, és többek között,
ez is az ami nagyon megterheli a lelkem… Eddig mindig mindent saját
magam értem el, és nem voltam rákényszerülve senkire, és ezt most elég
nehezen viselem. És hogy ha nem 7-23 ig kellene dolgoznia ahoz, h ép h
meg tudjunk élni, akkor nem csinálnék belőle ekkora problémát…
Remélem így egy kicsit megértetek…
És felnyílt a szemem, és megdöbbentem, én tényleg szégyenlem azt,
hogy munkanélküli vagyok. Hogy miért?? Nem tudom. Nem akarom, hogy
bárki azt higyje, hogy kihasználom a páromat (persze, ide jön az, hogy
mit érdekel hogy mások mit mondanak, de szeretnék fedhetetlen és
korrekt maradni és elkerülni a “bogárültetést” a fülbe… És sajnos
nehezen viselem el, ha mások segítségén, szimpátriáján, vagy
jóindulatán múlik az életem.
És tudom, hogy a mai világban ezt elkerülni lehetetlen, de próbálom
minimálisra csökkenteni. Megdöbbent, hogy szégyenlem, hisz amikor
utoljára találtam munkát, nagyon sok embernek segítettem, hogy
sikerüljön nekik is, és ők nem szégyelték semennyire… Megpróbálok
ezen változtatni, de rossz, hogy mindenki sajnálva néz rám, hogy óóó… meg a “még mindig” kifejezéseket használva…
De nem akarok siránkozni, tényleg nem, hisz rengetegen élik/élték
át ugyan ezt, nem vagyok ezzel egyedül, és úgy sem tudok mit csinálni,
csak várni és várni és várni… (amit annyira gyűlölök 🙁 ) ki kell
tartanom, mert ugyanis – nem titkolva meglepettségemet – nem hívtak ma
vissza… Sok a pofon mostanában, és sajnos csak magamba kereshetem a
problémát. Hiszek a karmában, így elég nehéz…
És ma igazán akkor éreztem a helyzet súlyosságát, amikor a pesszimista és igazán földhöz ragadt párom azt mondta, hogy gondolkodj
pozitívan… Megijedtem. Ez komoly… Nem tudom ő honnan hallott
ilyenről, vagy hol olvaosta?!?!?! Mert én értem ezt, de ez az ő
szájából nagyon dúrva volt… Talán az egyik önsegélyező könyvemet
olvasta fürdésközben??? Akkor tényleg nagy a baj…
Nagyon köszönöm, hogy hozzászóltok, és visszarántotok a fölldre, igyexem tényleg összeszedni magam, és ezt a rengeteg pozitív energiát felhasználni és idővel továbbsugározni….
Ps.: Tudok angolul, úgy h ha megtennéd, hogy eljuttatod hozzám az infót, azt nagyon megköszönném!!!
Szép estét,
Magio
Szomorú
2009 július 22. | Szerző: magio
1 óra lesz, de még nem hívtak… Nagyon csalódott vagyok.. nagyon szerettem volna, nem tudom miért engem büntet így a sors… Nem kérek sokat, csak egy munkát, hogy élhessem már végre az életemet… Lemondtam mindenrről…
nem tudom…
2009 július 20. | Szerző: magio
Nem tudom, hogy mi van…
Szerdán kiderül, hogy sikerült e az állás… nagyon reménykedem… Ha nem,
akkor kezdődik minden előről… Nagyon nem szeretném.
Úgy amúgy meg ki vagyok akadva… Hülye dolog nagyon
az egész de bánt… A párom, elmondja egy két néhány embernek, h nincs munkám,
velem elfelejti közölni, hogy továbbadta az infót, és mikor visszajut, minden
egyes alkalommal úgy érzem hogy egy újabb és újabb késdöfést tol belém… Olyan
mintha kipanaszkodná magát. Valahol megértem, de fordított helyzetben én nem
tenném ezt, ma megpedzegettem neki, hogy ez megyire rosszul esik, errő azt
mondta, hogy ez nem ciki… majdnem kiugrottam a bőrömből. Mondtam neki, hogy
márpedig nekem ciki és kellemetlen, és had tudjam már én jobban hogy hogy
érzek, és miként élem meg. Nem akarom, hogy bárki is sajnáljon, hisz több ezer
embertársam ugyan ezt éli meg, arról nem beszélve, hogy hányan mentek már át
ezen (lsd.: tisztelt olvasók, kommentálók) de pont olyanoknak meséli, akiknek lövése
sincs erről, és még -hála az égnek – nem kerültek ilyen helyzetbe. Nem
kérem, hogy hazudjon a kedvemért, mert ilyet senkitől nem kérnék, de falazzon,
vagy tereljen, vagy valami… Nem érzi a helyzet súlyosságát. Én
megértem, hogy neki is rossz, de ő nem mond le semmiről, max, csak néznie kell,
hogy hogy szenvedem… Én viszont lemondtam mindenről… A vásárolgatásról, az
utazásról a ruhákról, a cipőkről… És nem gond mert le lehet mondani, csak
nehéz a megszokott jót elengedni… Tudom, hogy neki is rossz, és nem
akarok mártír lenni, és áldozatként beállítani magamat, hisz megértem őt is, de
ez nem róla szól. Neki megmaradt az az élet amit eddig élt, az enyém tűnt el.
Eljár napközben kajálni, kocsival megy mindenhová, cigizik.. nem járt ez a
helyzet (még) lemondásokkal. Nekem igen. Egyek vagyunk, de nem kell átvállalni
az én érzéseimet… Csalódtam nagyot. Tudom h hülyeség, de így érzem, hiába is
tagadnám, és elég negatív az érzelmi világom, mert még az is súlyosbítja a
helyzetet, hogy pénteken beígért valamit, amiből persze nem lett semmi, és
megint nem maradt más csak várni várni és várni… És talán nem meglepő, de ha
valamit igazán gyűlölök, az a várakozás…
Néha úgy érzem, mint ha nem is ismerne…
na meg a pont az i-re…
2009 július 9. | Szerző: magio
Mint ha olyan rég nem írtam vol na, de nem… Túl egy kiboruláson, kb 3-4 óra altt ismét rengeteg minden kavarog bennem.
Mindenek előtt le szeretném szögezni már így előljáróban, hogy nem sajnáltatni szeretném magam csupán ki kell adnom magamból…
Miután ma hazahoztam a kilépő papírjaimat, megpróbáltam bekapcsolni a tv-t… valami hibaüzit írt ki… khhm khhhm nem új kelletű a történet, mivel “azabizonyos” szolgáltatónk gyakran nem szolgáltat, már szinte megszokott… Aztán hazajött a párom, akire szeretnék egy kicsit kitérni, talán soha nem emlegettem, pedi ő egy “kaszkadőr” az én filmemben: mindig velem van, véd óv, és nélküle nem lenne teljes…
Egy kicsit kiakadtam, mikor itthon a neten megtaláltam a régi állásomat meghirdetve… Igen, ez az ahonnan “kölcségcsökkentés” miatt küldtek el… hát ez így egy köszi!!! Bár tudom h nem vesznek vissza – mert ők megtehetik, hogy elvi kérdést fabrikáljanak ebből – de már csak azért is jelentkeztem… nah – itt tört el a mécses… azt hiszem ez után ragadtam klaviatúrát…
Hazaért a másik felem, és közölte h elég necces ez a hónap… tudtam. mind1. Felhívta a kedves szolgáltatónkat, aki nem szolgáltat… hát most jogosan nem szolgáltat…. Nem fizettük be az előzőhavi számlát… FUCK.. nem is idegesítem magam rajta, mert nem lételemem a tv, és nem véletlenül nem fizetjük be…. Mind1, nincs bocsánat. A másik felem úgy döntött, bár hiába dolgozik szegénykém 9-6ig, a köztes időszak még pont jó arra () h plussz bevételt generáljon…Neki olyan a szakmája, h megteheti, h itthonról és több helyre dolgozzon… nos ez ő… ez én párom. Azt hiszem felnőtt. Régóta várom, hogy ezt bebizonyítsa, de most megtette. Egy ilyen rohadt helyzetben, de megtette. Annyira sajnálom szegényt, hogy sírva is fakadtam, h az én hibámból kifolyólag kell ennyit melóznia… Persze rögtön leállított, h hülye vagyok, mert nem az én hibám, pedig valahol mégis… ez egy megmagyarázhatatlan x akta… És sokan mondják, hogy a szerelem nem ér annyit mint a barátság… Nekem 1 embert kivéve az összes barátom eltűnt… És ő itt van velem. Érett kapcsolatban élek, és ebben a szar helyzetben is boldog vagyok, mert ő van nekem.
21.század magyarország: dolgozz, tanulj, legyen saját családod… Kergettem ezeket az ideálokat, és félek, h ez visz majd a sírba. Megvan mindenem, de rettegek, h bármikor elvehetik tőlem. A mekdonálcba nem vesznek fel, pedig csinálnám én azt is.
Itt ülök a saját lakásom teraszán, nézem az eget, nem tudom mi lesz holnap, nem tudom mi lesz azután. Azt tudom hogy felhők vannak az égen, és bent van egy ember, aki igazán szeret, és még ha nekem rossz is, másoknak talán jó. Remélem, tiszta szívből nagyon remélem, hogy másoknak tényleg jó.
HA tehetném most elmenekülnék valahova, ahol elfelejtem, hogy érdekeből vannak a barátságok nagyrésze, és hogy az emberek hazudnak. (Én is hazudtam már, nem vagyok szent, de tudtom szerint ezzel tönkre még nem tettem senkit)
Amíg van net, talán nem vagyok annyira elveszve. Ha azt is elveszi a kedves empatikus szolgáltató, akkor majd a szomszédból keresek állást. Mást nem tudok tenni.
Sharon, várom már azt a bizonyos “fent”-et de március óta (leírni is szörnyű, nem h belegondolni) folyamatosan az egyet előre, kettőt vissza kombinációt lépem…
uhhhh hirtelen ennyi.
semmi…
2009 július 9. | Szerző: magio
csütörtök van… ma holnap kellett volna visszajelezniük de semmi… az esélyeim lecsökkentek a 0ra… Nagyon rosszul érzem már magam… Néha azt veszem észre, hogy azon gondolkodom, hogy elhagyom a barátom, mert így csak húzom magammal a mélybe. Elkeserítő ez az egész helyzet. Hihetetlen, hogy ez emberekkel megtörténhet, és sajnos nem eggyel és nem kettővel… Ami talán a legjobban bosszant, hogy ezt mivel érdemeltem ki?! Hiába dolgozom 110%osan, adok bele mindent, az ég világon bármit elvállalok, de semmi. Annyira rossz ez az érzés, hogy a legrosszabb ellenségemnek sem kívánnám.. Jelenleg azt nem engedhetem meg magamnak, hogy egygombóc fagyit megegyek valahol.
Annyira szeretném látni az élet értelmét, az élet adta szép dolgokat, de egyszerűen nekem ez nem jut…
Igazságtalanság…
Sajnálom, elég szánalmas ez a bejegyzés, de túl elkeseredett vagyok,h egy fokkal is jobbat írjak.
katasztrófa
2009 július 7. | Szerző: magio
Annyira rég nem írtam, hogy szó szerint azt sem tudom h hol kezdjem… Megán élet, munka???
Kezdjük a munkánál. Már megint nincs. Megint leépítettek. Hogy viselem el? Megpróbálom nem felfogni, mert egyszerűen nem akarom elhinni… tiszta hülyének néznek, és már kezdem tényleg azt hinni,hogy van alapja az egésznek. És hogy most mi lesz? fogalmam sincs. Emeber legyen a talpán aki nyár közepén a szabadságolás kellős közepén talál munkát. Egyszeűen nem értem ezt az egészet. Elmondani nem tudom, hogy hányszor tettem fel magamnak a kérdést, hogy mit tettem, hogy ezt érdemlem?! Kinek ártottam ekkorát, hogy egyszerűen nem látom a kiutat, és esély sincsen rá?! Anyagilag romlik teljesen a helyzet, és úgy néz ki, hogy egyhamar nem jön helyre. És persze mind ez kikezdi a magánéletemet… Nagyon nehezen vagyunk már, meg a probléma problémát szül. Most lesz a sokadik évfordulónk, és előre ideges vagyok, hogy megint elfelejti, mint mindig… Mint minden szülinapot és évfordulót és tökéletesen elb@ssza…és egyszerűen már most sírni tudnék ettől. És mégis mi jogon b@szom le, hisz minden miattam van – nekem nincs munkám, miattam csúszunk le, ugyanakkor ünneplés nem pénz kérdése. Nem tudom mitevő legyek.
Ma voltam interjún, elég klassz lenne, hogy ha összejönne, de nem bízom benne… Nem úgy sikerült ahogy szerettem volna. Azt hiszem túl erős a személyiségem és sokan megijednek ettől. Ez nem rossz értelemben, de túl határozott és magabiztos vagyok. Nem beképzelt, csak határozott. Ez vagyok én. Tudom mit akarok, tudom merre menjek. Csak nem megy 🙁
Nem tudom már tényleg hogy mit csináljak. Akinek tudok, és tudtam, segítettem. Nem értem mivel érdemeltem ki ezt, mit csináltam, h így üssön vissza az a rohadt karma,…
mitől nő egy nő
2009 június 28. | Szerző: magio
Bár rég írtam már, de ma azzal a témával szeretnék foglalkozni, hogy mitől nő egy nő?
Elég érdekes – úgy gondolom. Az nlcafe.hu – n olvastam Popper Péter pszichológus cikkát amit ebben a témában írt, és nagyon megmosolyogtatott, mert én ezt még így talán soha nem gondoltam végig, és öntelten kijelenthetem, hogy büszke lettem:) Talán ez a helyes. Szeretnék gyereket, és szeretnék szülni, már most elég erősek bennem az anyai érzések.
Anyai érzések. Igen. Van egy ismerősöm, kétgyermekes anyuka. Egy pár hónapig kénytelen volt egyedül nevelnie babáit, és valami hihetetlen, hogy két kisgyermek mellett annyira hihetetlenül csinos, és mindig pecre álla a haja, a sminkje, a körme, a ruhája, nagyon dekoratív és irigylésre méltó. Hogy hogy képes erre? Nem tudom… Nekem még nincs gyermekem, de simán elmegyek a boltba egy sima melegítőnadrágba és pólóba.Talán igényesség és mentalitás kérdése? Valószínű, mint ahogy az is hogy a hiba bennem leledzik.
Találtam egy nagyon jó írást:
“…Kedves barátom és legszigorúbb kritikusom kért meg arra, hogy próbáljam megosztani nőtársaimmal azt, hogy mi különböztet meg egy nőnemű lényt, a nagybetűs Nőtől.
Vajon mitől NŐ a nő? Ugye senki nem gondolja, hogy a kivágott ruhától, vagy attól, hogy minden hímnemű lénynek felkínálkozik?
Szóval akkor mitől is? Mikor és mitől válik egy nőnemű lény igazi nagybetűs NŐ-vé? Hogy csinálják azok a nők, akik a legegyszerűbb ruhában végigvonulva bárhol magukra vonják a férfiak elismerő, a nők irigy tekintetét? Az Egy gésa emlékiratai c. könyvben azt olvastam, hogy a gésajelölt akkor készült fel igazán arra, hogy gésa legyen, amikor egyetlen pillantásával el tudja érni, hogy a kiszemelt férfi felfigyeljen rá. Ez nem specifikus gésa tulajdonság, ezt minden igazi NŐ-nek tudnia kell. Tudnia kell, hogy a kiválasztott férfi számára a szem olyan ígéreteket tegyen, hogy abba a másik beleborzong, úgy jólesőn.
Azt gondolom, a nő nem a ruházkodásától, nem a tökéletes sminkjétől NŐ, hanem a kisugárzásától. Ha harmóniában él önmagával és úgy általában nagyon is jól érzi magát a bőrében, ez kívülről is látszik rajta. Tehát első lépés, szeresd magadat, de úgy igazán. Mit is jelent ez? Ne keverjük össze azzal, hogy jutalomból folyton befalunk néhány szelet tortát. Hosszú távon ez elhízáshoz vezet és a kövér emberek általában nem szeretik magukat. Tehát ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, vigyáznunk kell a testünkre és a lelkünkre is. A testre könnyű, hisz elég ha jó kondiban és tisztán, ápoltan tartjuk. A lélekre nehezebb. A lélek jólétéhez nekem kell legalább néhány olyan ember, akiben bízhatok, akinek a vállán kizokoghatom magamat ha éppen az kell, vagy épp csak egy nagyot beszélgethetek velük legféltettebb titkaimról. A léleknek kell a sikerélmény is, az élet minden területén. Ez nagyon egyénfüggő, hogy kinek mi. Van olyan, aki egy tökéletesen sikerült sütemény tesz elégedetté, de olyan is, akinek ehhez egy milliárdos üzlet nyélbeütése kell. Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli. Személy szerint imádok örülni az apró dolgoknak is. Egy kis napsütésnek, egy elismerő mosolynak, vagy egy jó könyvnek, amit végre lehetőségem van elolvasni.
Egy másik nagyon fontos dolog, hogy a NŐ élettapasztalattal kell rendelkezzen. Most persze nem arra gondolok, hogy végig kell menjen a fél városon ahhoz, hogy nővé váljon. SŐT! Igazság szerint a nagybetűs nők általában roppant válogatósak, hiszen tudják, hogy megkapják a számukra tökéletes férfit, társat, így nem érik be mással. Persze ahhoz, hogy megkapják, pontosan azt kell nyújtsák, amit a tökéletes férfi kíván. Nem rövid ideig tartott, hogy megtanuljam őt úgy kell szeretni, hogy az ne korlátozza őt semmiben. Úgy, ahogy a nap minden percében vágyik, hogy szeretve legyen….Ehhez persze meg kellett ismerni a férfit, rájönni arra, hogy a gondoskodás, a barátság és a lobogó szenvedély milyen keverékére vágyik…Anyáink szerint a férfi szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út. Ez a tézis szerintem nem igaz. Szerencsére a férfiak jóval komplexebb lények annál, mintsem beérjék azzal, hogy minden nap vacsora várja őket. Tapasztalatom szerint a férfinak (a nagybetűsnek) százszor többet ér egy összebújós beszélgetés, egy mosolygó, vidám nő, lehetőleg hancúrozásra éhes, mint egy lestrapált, hullafáradt asszony, elhanyagolt külsővel, ám remek vacsorával. A NŐ intelligens, kultúrált, szerteágazó ismeretekkel rendelkezik sokféle témáról. Nincs annál kínosabb, mint amikor két ember ül egymással szemben egy vacsoraasztalnál és képtelen bármiről beszélgetni. Nem szabad sajnálni az időt arra, hogy olvassunk, tájékozódjunk a világ dolgairól. Ha életünk párja lusta, akkor ne mulasszuk el őt is szelíden hasonlóra ösztönözni…”
Forrás: http://www.noi.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=62319
illetve ezt is találtam valahol, és ez is nagyon tetszett!
“… Mert én akkor leszek igazán Nő, ha te Férfi vagy, és te az én viszonylatomban látod meg igazán saját Férfiségedet…”
Most így jobban rákeresve az interneten nem is tudtam, hogy
ennyire közkedvelt témát feszegetek. Pedig nem volt célom nagy eszmefuttatást
végezni csupán csak a miatt indult el ez az egész, hogy mitől tehetném magamat
nőiesebbnek. Nagyon elszomorító, de néha én magam sem gondolom magamat
nőiesnek. Vannak napok, amikor felkelek,és nagyon szép nőnek érzem magam, de
van, amikor tükörbe nézek, és nem látom magam, vagy pont hogy igen, és nem
vagyok vele megelégedve.
Nagyon sok helyen olvastam, hogy a nőknél a kisugárzás és
harmónia a legfontosabb. Ezzel teljesen egyet értek. Sokszor mindkettőnek hiányában
vagyok. Ha rossz kedvem van akkor hajlamos vagyok egy falat húzni magam köré,
amin nem hogy valami, leginkább semmi nem megy át.
Talán a probléma ott kezdődik, hogy nem vagyok megelégedve
magammal. Ezen tudok javítani szerintem, és szeretnék is. El kellene indítanom
egy folyamatot, de még avval sem vagyok tisztában, hogy milyen NŐ szeretnék
lenni. Nagyjából elképzelések vannak, de még csekély. Azt hiszem ezzel kell
elsősorban foglalkoznom.
Szóval akkor mitől is? Mikor és mitől válik egy nőnemű lény igazi nagybetűs NŐ-vé? Hogy csinálják azok a nők, akik a legegyszerűbb ruhában végigvonulva bárhol magukra vonják a férfiak elismerő, a nők irigy tekintetét? Az Egy gésa emlékiratai c. könyvben azt olvastam, hogy a gésajelölt akkor készült fel igazán arra, hogy gésa legyen, amikor egyetlen pillantásával el tudja érni, hogy a kiszemelt férfi felfigyeljen rá. Ez nem specifikus gésa tulajdonság, ezt minden igazi NŐ-nek tudnia kell. Tudnia kell, hogy a kiválasztott férfi számára a szem olyan ígéreteket tegyen, hogy abba a másik beleborzong, úgy jólesőn.
Azt gondolom, a nő nem a ruházkodásától, nem a tökéletes sminkjétől NŐ, hanem a kisugárzásától. Ha harmóniában él önmagával és úgy általában nagyon is jól érzi magát a bőrében, ez kívülről is látszik rajta. Tehát első lépés, szeresd magadat, de úgy igazán. Mit is jelent ez? Ne keverjük össze azzal, hogy jutalomból folyton befalunk néhány szelet tortát. Hosszú távon ez elhízáshoz vezet és a kövér emberek általában nem szeretik magukat. Tehát ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, vigyáznunk kell a testünkre és a lelkünkre is. A testre könnyű, hisz elég ha jó kondiban és tisztán, ápoltan tartjuk. A lélekre nehezebb. A lélek jólétéhez nekem kell legalább néhány olyan ember, akiben bízhatok, akinek a vállán kizokoghatom magamat ha éppen az kell, vagy épp csak egy nagyot beszélgethetek velük legféltettebb titkaimról. A léleknek kell a sikerélmény is, az élet minden területén. Ez nagyon egyénfüggő, hogy kinek mi. Van olyan, aki egy tökéletesen sikerült sütemény tesz elégedetté, de olyan is, akinek ehhez egy milliárdos üzlet nyélbeütése kell. Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli. Személy szerint imádok örülni az apró dolgoknak is. Egy kis napsütésnek, egy elismerő mosolynak, vagy egy jó könyvnek, amit végre lehetőségem van elolvasni.
Egy másik nagyon fontos dolog, hogy a NŐ élettapasztalattal kell rendelkezzen. Most persze nem arra gondolok, hogy végig kell menjen a fél városon ahhoz, hogy nővé váljon. SŐT! Igazság szerint a nagybetűs nők általában roppant válogatósak, hiszen tudják, hogy megkapják a számukra tökéletes férfit, társat, így nem érik be mással. Persze ahhoz, hogy megkapják, pontosan azt kell nyújtsák, amit a tökéletes férfi kíván. Nem rövid ideig tartott, hogy megtanuljam őt úgy kell szeretni, hogy az ne korlátozza őt semmiben. Úgy, ahogy a nap minden percében vágyik, hogy szeretve legyen….Ehhez persze meg kellett ismerni a férfit, rájönni arra, hogy a gondoskodás, a barátság és a lobogó szenvedély milyen keverékére vágyik…Anyáink szerint a férfi szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út. Ez a tézis szerintem nem igaz. Szerencsére a férfiak jóval komplexebb lények annál, mintsem beérjék azzal, hogy minden nap vacsora várja őket. Tapasztalatom szerint a férfinak (a nagybetűsnek) százszor többet ér egy összebújós beszélgetés, egy mosolygó, vidám nő, lehetőleg hancúrozásra éhes, mint egy lestrapált, hullafáradt asszony, elhanyagolt külsővel, ám remek vacsorával. A NŐ intelligens, kultúrált, szerteágazó ismeretekkel rendelkezik sokféle témáról. Nincs annál kínosabb, mint amikor két ember ül egymással szemben egy vacsoraasztalnál és képtelen bármiről beszélgetni. Nem szabad sajnálni az időt arra, hogy olvassunk, tájékozódjunk a világ dolgairól. Ha életünk párja lusta, akkor ne mulasszuk el őt is szelíden hasonlóra ösztönözni…”
Forrás: http://www.noi.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=62319
illetve ezt is találtam valahol, és ez is nagyon tetszett!
“… Mert én akkor leszek igazán Nő, ha te Férfi vagy, és te az én viszonylatomban látod meg igazán saját Férfiségedet…”
Most így jobban rákeresve az interneten nem is tudtam, hogy
ennyire közkedvelt témát feszegetek. Pedig nem volt célom nagy eszmefuttatást
végezni csupán csak a miatt indult el ez az egész, hogy mitől tehetném magamat
nőiesebbnek. Nagyon elszomorító, de néha én magam sem gondolom magamat
nőiesnek. Vannak napok, amikor felkelek,és nagyon szép nőnek érzem magam, de
van, amikor tükörbe nézek, és nem látom magam, vagy pont hogy igen, és nem
vagyok vele megelégedve.
Nagyon sok helyen olvastam, hogy a nőknél a kisugárzás és
harmónia a legfontosabb. Ezzel teljesen egyet értek. Sokszor mindkettőnek hiányában
vagyok. Ha rossz kedvem van akkor hajlamos vagyok egy falat húzni magam köré,
amin nem hogy valami, leginkább semmi nem megy át.
Talán a probléma ott kezdődik, hogy nem vagyok megelégedve
magammal. Ezen tudok javítani szerintem, és szeretnék is. El kellene indítanom
egy folyamatot, de még avval sem vagyok tisztában, hogy milyen NŐ szeretnék
lenni. Nagyjából elképzelések vannak, de még csekély. Azt hiszem ezzel kell
elsősorban foglalkoznom.
pár dolog még csak most tisztázódik bennem…
2009 június 20. | Szerző: magio
Bár tudom, hogy ritkán jelentkezem, de legalább annál biztosabban:)
Most, így szombat este, itthon vagyok, tanulok. Édes kín, amit már viselek egy pár hete. Nem mondom, h néha nem borulok ki tőle, de összességiben nem rossz. Azt hiszem utoljára az érettségim előtti két napban tanultam ennyit. Eléggé megviseli az itthoni életet, a lakás teljesen el van hanyagolva, és a kapcsolatunknak sem tesz jót, de hamarosan vége ennek az őrületnek. A másik felem meg éppen dolgozik, úgyhogy kollektív a bűnhődés:)
Jól vagyok. Azt hiszem boldog, és az esetek többségiben vidám. Érzem magamról, hogy megint komolyodom, és nem tudom, hogy ez az élet rendje-e vagy túl sok minden történt egyszerre. Most így felkapva a fejemet, azt sem tudom, hogy hol áll az agyam. Az a baj, hogy a hétvége nem elég, hogy végig gondoljam az elmúlt időszakot. Jó lenne egy kicsit megállítani az időt, hogy legalább csak egy apró esélyt kapjak arra, hogy követni tudjam az események repkedését!
Megpróbálom azért összegezni.
Az idén jónak induló évem, teljes mértékig hihetetlen és kiszámíthatatlan eseményeket tartogatott. Voltak persze pozitív részei, és talán a legtanulságosabb része, hogy megtudtam, hogy kik az igazi barátok. Ez jó. Elvesztettem az állásom, és hosszú hosszú idő után sikerült újat találnom, amit azt hiszem szeretni fogok. Tanulok ezerrel és próbálok kihasználni minden lehetőséget, és az egészet felfogni egyfajta kihívásnak, aminek eddig megfeleltem. A környezet (eddig) tetszik, és aránylag jófejek az emberek. Nem mondom, azért van egy két sunyi fazon is. 7 év után újra találkoztam végre “egy” testvéremmel, akit szín tiszta szeretettel szeretek, és ha lehetne, mondanék róla rosszat, de nem tudok. Számomra ő egy követendő példa, egy etalon, egy olyan ember, akit csak szeretni tudok, és nagyon felnézek rá. Sajnos most pénteken hazament, amit nagyon nagyon sajnálok, és bevallom hősiesen, eléggé letört, és most, hogy így belegondoltam, meg is könnyeztem… Úgy néz ki, hogy maximum egy év, és újra találkozunk. Az biztos, hogy ez az időszak nagyon motíváló lesz, és nagyon várom már:) Telik, múlik az idő, és most hogy így ezt felhoztam, 22 nap múlva leszünk a párommal 4 évesek. Ide illik a “Jééééézusommm!!!” kifejezés, illetve a hogy repül az idő… Terezzük (idővel) a gyerekt és a házasságot is. Tartottam most egy kis szünetet, kimentem a teraszra, és arra gondoltam, hogy ez a bejegyzés egyfajta “féléves” zárásként is funkcionál az életemben, igen, elég ijesztő, hogy eltelt fél év, de jó, hogy egy új félévnek nézünk elébe! Az emberek mindig csak az évvégét és az új évet tekintik vízválasztónak mire felnőnek, amíg iskolások voltak, addig ott volt a tanítás vége is, és ez is egy olyan lehetőség volt, hogy tudtunk valamin változtatni.
Nyitottam ma egy excel táblázatot, aminek pökhendien azt a címet adtam, hogy “mivel foglaljam el magam”. Úgy döntöttem, hogy itt fogom tételesen vezetni a dolgaimat. Ide értem többek között a terveket, és a megvalósítandó feladatokat. Szerintem ez jó móka.
Van egy listaírási kényszerem. Amikor még itthon voltam, csináltam egy táblázatot, ami volt hogy a napi beosztásomról szólt (álláskeresés, takarítás, főzés, bevásárlás, stb.) és volt egy, ami éves lebontásban volt, hogy melyik hónapra, mi a komolyabb fealdatom. Tetszik nagyon, és még most is alkalmazom.
Megyek és szerkesztek is benne…
A hétévégén még jelentkezem.
Magio
én kérek elnézést…
2009 július 25. | Szerző: magio
Kaptam egy
kommentet:
Sziooo!
Bocs, hogy kotekedem…de egyet nem értek.. Ha angolul tudsz, miért írsz
ennyire rosszul magyarul? Talán mégsem lennél annyira képzett? … stb
Egyszerűbb
lenne “kiikszelni”, de inkább megválaszolom…
Kedves
jullis (és nem Julis?) !
Értem, hogy
nem kötekedő szándékkal írtad, és kérlek, az én válaszomat se vedd kötekedésnek,
talán ingerült a válaszom, de nem ok nélkül… Épp mikor befejeztem egy
hozzászólást a “mi idegesít a legjobban” fórumnál, kaptam egy ilyen
jópofa kommentet. ( A válaszom az volt – ha valaki rajtam tornázza le a kisebbségi
komplexusát) Hol is kezdjem. Köszönöm, hogy beleolvastál, hogy itt jártál, és
köszi a szurkolást, igyekszem tartani magam.
Azért írok
itt ilyen rosszul, mivel egész nap gépelek, de még nem írok vakon, viszont
esténként mikor bejegyzést írok, sötét van a teraszon, lámpát nem kapcsolok. És
megvallom az igazat: nem érdekel, hogy hogy írok ide (félreértés ne essék,
ezzel nem az olvasókat szeretném minősíteni)… Szoktam visszaolvasni, és
szembesülök a helyesírási hibáimmal, de nem fogom őket SOHA kijavítani, még ha
hatalmasak is… Tudod, az egész élet arról szól, hogy tökéletes és hibátlan
legyél, hogy mindenkinek megfelelj, de itt
az én világomban nincs ilyen. Ez az én blogom, ez én vagyok, én életem, én
sztorim, anonim, úgyhogy nincs megfelelési kényszerem. Nem javítom magam, nem ellenőrzöm,
mert akkor már nem is én lennék, hanem a javított változatom. Nem fogom
titkolni (mert az “énvilágom”-ban nem titkolózom) sértő a kommented.
Mi jogon
feltételezel rólam bármit? Mármint ráadásul olyannal kapcsolatban, amiről még
szót sem ejtettem soha… “képzettség”… Nos, akkor jöjjön egy újabb
felesleges információ, amit nem akartam írni, mert tényleg felesleges: szó
szerint a fele családom egy olyan országban él, ahol az anyanyelvük az angol, sok
rokonom már nem is beszél magyarul… 20 éve beszélek angolul (nem vagyok még
25 éves sem). Hetente kétszer szoktam velük telefonon/skype-on illetve emailben
kommunikálni… De nem akarlak meggyőzni, mert jelenleg úgy gondolom, hogy mi
soha nem leszünk már országos cimborák.
És hogy
mennyire vagyok képzett? Őszintén? Szerintem nem nagyon… De most legyen 26
diplomám, és legyen a keresztnevem menedzser? Nem. De a nulláról indultam, és
amit eddig akartam, mindent megszereztem. Bár jelenleg eltartanak, de volt,
hogy én tartottam el őt 😉
Lezárás:
Julis, nem fogok kamuzni, én utánad olvastam a fórumban, hogy ki lehetsz Te… Talán
ha jól emlékszem, a TB finanszírozásos mellplasztikánál találtam tőled
hozzászólásokat… A legfőbb üzenetem az, hogy az vesse rám az első követ, aki
szent, a második, h ne ítélkezz, hébe-hóba, mert ez olykor bántó lehet… és
békével zárom soraimat, idézve a Te gondolatodat:
“…
mindannyian
másmilyenek vagyunk. ki ilyen, ki olyan
valakinek ez
a fontos valakinek az
nyem az számít, hanem az, hogy megértsük és elfogadjuk egymást. …”
Én
megértelek és elfogadlak.
Remélem kielégítő volt a válaszom.
Magio
Oldal ajánlása emailben
X