Állásinterjú
2009 augusztus 4. | Szerző: magio
Mai állásinterjú röviden és tömören: jóvolt, tetszett, azt mondták MA 15:00-kor hívnak… Nos… 15:29 és nem hívtak még….
bővebben este
ez a hétvége is elmúlt…
2009 augusztus 2. | Szerző: magio
nem volt túlságosan eseményekben gazdag, de azért eltelt…
Imádom az előző verset, egy régi barátnőmtől kaptam olyan hat éve, egy képeslapra írta rá, csak úgy… De megragadott azonnalt, és ez olyan mit ha a véremmel írták volna. Azóta magaménak tudom.
Sokat gondoltam “P”-re de semmi érzelemmel, inkább kíváncsisággal. Úgy döntöttem, hogy karácsonykor fogok nála legközelebb jelentkezni és ha a helyzet úgy hozza, akkor tavasszal összeszervezek vele találkozót. Nem motívál semmi, csak a kíváncsiság.
Egész hétvégén terror volt, mert pénteken őrült nagy rendet csináltam a lakásba, és amúgy is utálom a kupit, főleg ha arra kell reggel felkelnem (nincs annál rosszabb amikor ezt látja az ember a kávé előtt) úgy hogy kijelentettem, hogy most minden így marad. Mindenki szépen elpakol maga után… Nem tekintjük a mosogatót mosogatógépnek, hogy belepakolunk, azt majd elmossa valaki/valami, és nem ér a száradó edényeket sem otthagyni, mert magátó nem vándorolnak a szekrénybe (aminek nem szokta becsukni az ajtaját 🙂 ?!?!) Úgy hogy azt nem mondhatnám, hogy konfliktus mentes volt, de azt hiszem, hogy megérte. Vasárnap este van és semmi extra őrült nagy pakolást nem kellett csinálnom hétvégén. Isteni a látvány is és a komfort érzetem is 🙂
Hétvégén voltam azon társaságban is, akiknél kimmondatlanul is tudom, hogy nehezményeznek rám a munkanélküliség miatt… Nos, már nem voltam olyan szerencsém, mint a múltkor, nem úsztam meg egy kellemetlen beszólással: páromnak mondták, hogy nehogy azt mond h te is munkanélküli lettél, mert mingyjárt megbolondulok… Nos ehez egy stílust és hangnemet kell csatolni és össze is áll a kép. Nagyon felhúztam magam, és mondtam is, hogy akkor mi most megyünk haza… Az úton végül is meggenyhültem, mert rájöttem, hogy akármi is van vagy akár mit is csinálok, én nem az leszek akinek látni szeretnének. Bár mit is csinálok, azért fognak aggódni, h nehogy magammal rántsam a páromat, és ez érthető. Csak az nem h nem veszik a fáradságot (már ha ezt fáradságnak lehet nevezni) hogy megismerjenek, már pedig nem én fogok “megszökni” hanem ők fognak megszokni…
Összeségiben jó lett volna, mert nagyon klassz volt “csajos” délután tartani, rég nem volt már ilyenben részem (ehez természetesen társult egy kis sangria is 🙂 )
Holnap úgy döntöttem, h egy új önéletrajzot fogok csinálni, és új képet is hozzá… Hát ha ez nagyobb szerencsét hoz, mint az eddigi…
Szegény barátnőm is elveszítette aa munkáját 🙁 És most úgy néz ki, hogy a volt kollegáim is elég nagy trutyiba vannak… Hihetetlen ez a világ…
Nem hiszem, hogy az emberek képesek arra, hogy atom bombákat és rizsszemnyi kisautókat gyártsanak, de a megélhetésért nem tudnak semmit tenni. Persze, mert nekik nem érdekük…
Magio
Ps.: Véletlenül töröltem, de visszaállítom 🙂
KI VISZI ÁT A SZERELMET?
2009 augusztus 1. | Szerző: magio
NAGY LÁSZLÓ
KI VISZI ÁT A SZERELMET?..
Létem ha végleg lemerűlt
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!
2009 július 31. | Szerző: magio
Ma nagyon rossz volt felkelni, mert olyan valakivel álmodtam, akivel
nem kellett volna…
15-16 évesen a középiskolában borzasztó szerelmes voltam egy srácba. Azt
hiszem “P” volt az életem első nagy szerelme… Nem hiszem, inkább
tudom.
Tudom hülyén hangzik, hisz mindenkinek volt nagy nagy szerelme, vagyis azt
hiszi, hogy hogy szerette… Megismerkedésünk elég romantikus volt, és nagyon
nagyon sokáig tartott, mire először szót váltottunk (kb 4-5 hónapig csak
írásban kommunikáltunk)… És mire eljutottunk arra a szintre, hogy akkor most
beszélgetünk, meg minden, pont addigra elballagott, és “ott
hagyott”…1 év volt mire kihevertem (amennyire lehetett), az utolsó csepp
a pohárban az volt, mikor utána utaztam , és pechemre “P” pont akkor
nem volt otthon… (egy nappal előttem ment el, és tervezett maradásom után egy
nappal érkezett haza) Így minden féle tovább érzelmi shokk miatt ezután le
kellett zárnom… Ez még plusz félévet jelentett. Szóval nagy nehezen és
duzzogva kivertem a fejemből. Elkezdtem élni az életem, és úgy döntöttem
eljárok edzeni, hogy lefoglaljam magam, és ne azon gondolkodjak, hogy mi lett
volna ha… Fél év múlva teljes mértékig a napi rutinommá és a lételememmé
vált. Erős lettem, formás, kemény, magabiztos. Nagyon jól éreztem magam,
és már csak úgy gondoltam rá, mint egy kósza kalandra (legalább is próbáltam).
Mindig is a kemény, rosszfiúk vonzottak… ( “P” és a Párom
kivétel :D) Így nagyon megtetszett az egyik edzőtársam. Aztán bele is
kavarodtam teljesen, és sokszor már úgy jártam edzeni, hogy szinte csak rá
koncentráltam. Nagyon jól teljesítettem, és elkezdtem azért edzeni, hogy
elindulhassak egy fitness-versenyen. Támogatott és tetszett neki. Sokat
barátkoztunk, így visszagondolva, nagyon aranyos volt. Egy bulin jöttünk össze,
nagy nehezen, mert mindentől függetlenül, nagyon szégyenlős voltam, de
megléptem, amit meg kellett, mert nem akartam elveszíteni őt is…
Nagyon bonyolút volt, ahogy indult a kapcsolatunk… Ő nem tudta mit akart,
és persze nekem annál jobban kellett… Így nagy kínok árán mendegélt. Ő nem
volt velem teljesen megelégedve és ezt mindig is a tudtomra hozta. Engem
zavart, de mindig hajtott hogy egyre jobb és jobb legyek… Húztuk másfél
évig, rengeteg gond, vita, megaláztatás és minden volt még benne… De
szerettem.
Eljött az idő, és megismertem az én kis párocskámat. Mindkettőnknek igazi
tűz volt első látásra, még ha rettegtem is tőle, ő nyomult 🙂 Eldöntöttem, hogy
nem szenvedek többet egy olyan kapcsolatban, aminek már az értelmét sem látom,
hisz másfél év alatt egyszer nem mondta ki, hogy szeretlek, és ami még rosszabb
én sem beszélhettem róla és nem is mondhattam… Így odaálltam elé, és
elmondtam neki, hogy itt az ideje, hogy elmondja, amit érez. Terelt, és nem
mondta ki, csak azt, hogy tudod, tudod… Tudtam. De akkor és ott az már kevés
volt, így elhagytam.
Tisztában voltam a következményekkel, hogy ez nem lesz olyan egyszerű, mint
ahogy én azt szerettem volna- pórul jártam, megbosszulta rajtam elég szépen és
látványosan… Hülyén hangzik, de tudtam, hogy szinte ez elkerülhetetlen, így
mint egy vizsgán, átestem rajta. Hamar „magamhoz tértem”, leporoltam magam, és
éltem az életem.
A párommal összealakultunk, és mondanom sem kell, hogy már nem jártam
edzeni, egyrészt, mert a friss szerelemtől az orromig sem láttam, másrészt nem
akartam már visszamenni többet…
Így a végére már három súlyos dolgot tettem lakat alá – mélyen – két
“kapcsolatot”, és az álmomat…
Sharon blogját olvasva – felelevenedtek. Ha annyira harcoltam volna az
álmaimért, mint ő, akkor elértem volna a célomat. De feladtam.
És hogy bánom e? Egyrészről nem. De másrészről hiányzik nagyon az edzés, sajnos
időközben rámragadt egy (jó)pár kiló :(… De azokat a pillanatokat, amiket
helyette éltem meg, nem veszíteném el semmiért. Tovább léptem, és
“életteret” teremtettünk magunknak. “Sikeres” lettem,
amennyire lehetett. És most kezd összeomlani az ingoványos talajra épített
váram. Biztos vagyok abban, amit eddig elértem, Biztos vagyok a kapcsolatomban,
hogy semmiért és hogy senkiért nem adnám oda, és büszke is vagyok mind erre.
De elbizonytalanodtam abban, hogy ez az egész – mindenem ami van – azért van meg nekem, mert én
tényleg ezt akartam, vagy azért, mert ezt várták el tőlem???…
Magio
MICSODA???
2009 július 30. | Szerző: magio
Elkezdtem egy hosszú bejegyzést írni, amit még nem publikáltam mert nem fejeztem be, de hamarosan kész….
Ma elég ingerülté változtam, amikor elolvastam ezt a kis cikket: a címe az “előítélet”
http://www.jobmonitor.hu/index.php?module=bobmonitor&id=13&language=hu
sztem érdemes megnézni.
Nagyon sajnálom, hogy nem lehet oda kommentálni – csak annyit írtam volna, aki nem született szépnek az dögöljön meg?!?!?! Na jó, megint túlzok és túlságosan ki vagyok akadva, de azt hiszem azért ez kemény, és most eléggé úgy érzem, hogy undorító egy világban élünk…
Ő nem adná fel…
2009 július 28. | Szerző: magio
Eszembe jutott a példaképem, a testvérem. Ő egy nagyszerű és csodás ember, már egyszer írtam róla. Tiszta őszinte szeretet az ami összeköt minket, sajnos hatalmas a távolság köztünk, így elég nehezen szakadunk el egymástól… =( Mindig nagy fájdalom, amikor eljön ennek az ideje, de hatalmas az öröm, amikor együtt vagyunk. De szerintem ez nem véletlen, ennek így kell lennie… Januárban talán újra találkozunk… Szeretném ha büszke lehetne rám, és tudom, hogy Ő oha és semmilyen körülmények között nem adná fel. Soha nem adta fel.Soha. Én sem adhatom fel.
Móni, Sharon, Margaréta – Nektek van blogotok???
2009 július 28. | Szerző: magio
Mert ha igen, akkor kéretik a linket elküldeni 🙂 Kíváncsi vagyok 🙂
Köszönöm!!!
Ps.: Szamócáé meg van 🙂
Magio
lemaradtam eggyel
2009 július 28. | Szerző: magio
Tegnap még aartam írni,de nem jött össze… Pedig érdekes dolgok történtek.
Délután berepült egy veréb a lakásba:) Nagyon meglepődtem, de örültem is.
Gyönyörű volt, és “jelként” tekintettem rá… Hiszek a jelekben. Meg kell látni őket… Este elkezdtem írni, de aztán ki is töröltem, mert nagyon dühös voltam, és megint csak az beszélt belőlem. Van egy ismerősöm, aki a legjobb barátnőjének tart, és állandóan kihasznál. Nagyon haragúdtam rá, meg is akartam írni, hogy mennyire kiborít és milyen bunkó. De végül is sztorno… Este mikor lefeküdtem tele voltam pozitív gondolatokkal, hogy mennem kell és csinálnom kell. Nem mondom, h reggelre ez elmúlt, de csökkent, viszont itt vagyok és csinálom… Úgy hogy megpróbálom tovább “spanolni” magam! Reggel mikor felkeltem egy vers járt az agyamba:
Aki nőtt mély szakadékban,
szeme rálát a magányra, hegyi víz forr kebelében, ajakán dús moha-párna. Kifeszített meredek-híd, az idő zúg el alatta, tovahabzó sziromárnyék s a magány néz a patakra.
Nem tudom miért, pedig nem vagyok úgy igazán magányos… Talán egy kicsit, de nem vész…
És a kedvenc idézetem is ide vág:
“Az univerzum tágul,
aztán visszazuhan önmagába, aztán megint tágulni kezd, és ez a folyamat
ökökké tart. Amit nem tud, hogy amikor ismét tágulni fog, minden olyan
lesz amilyen most. Bármilyen hibát követ el a jelenben soha nem
szabadulhat meg tőle. Minden egyes tévedését újra meg újra át fogja
élni, ökökké. Szóval azt tanácsolnám, hogy próbálja meg most jól
csinálni, mert nem lesz több alkalma.” (K-pax)
nagyon szeretem ezt az idézetet… Nem tudom, hogy miért.
ma eddig 4 állásra jelentkeztem, de még csak most kezdtem el. Sajnos még sehonnan sem hívtak fel. Nyári szabadságolás őrület van.
Milyen fúrcsa, hogy amikor meg volt mindenem, nem tudtam örömöt találni az életben, se célokat, most, hogy nincs semmi, most mindez megvan…
off
2009 július 27. | Szerző: magio
Off:
Hétvégén leküzdtem a legnagyobb félelmemet, és meglátogattam azokat az embereket, akikről meséltem, hogy nem örülök neki, hogy tudják, hogy munkanélküli vagyok. Teljes mértékig igazatok volt… Semmi, de semmi nem volt… (most, azt majd ki tudja…) Nem emlegették, nem kérdezték, és semmi nem volt… Nah igen… megint túlreagáltam dolgokat… hihetetlen vagyok… De jó hogy itt vagytok, és helyre tesztek!!!!
Péntektől kezdve 30 helyre jelentkeztem. Nektek köszönhetően elég nagy energiát érzek megint magamban, úgy hogy ütöm a vasat, amíg meleg 🙂
Még jelentkezem ma…
Magio
Ami a teggnapot illeti
2009 augusztus 5. | Szerző: magio
Lemaradtam megint egy bejegyzéssel 🙂
Ígértem, hogy este megírom, hogy mi volt az állásinterjún… Nagyon mókás volt. Reggelre kellett menni (részemről a világ végére) – odaértem és közölték velem, hogy ott ül másik 7 ember, ott kéne várni. Mondtam jó, és feléledt bennem a küzdés szelleme… Majd emberünk behívott minket egyszerre. Bemutatkozott és elmondta, h ez most olyan interjú lesz, hogy elmond gyorsan mindent (elhadarta, h miért jó és miért nem, ott dolgozni – mind ezt a minimális szemkontaktus nélkül, és ilyet sem láttam még, hogy az interjúztató jobban zavarban van, mint az intejúzó – de hát emberek vagyunk, előfordul, ha valaki meg tudja érteni, az én vagyok) picit nárcisztikus hangnemben (Ő milyen jó főnök) de végül is nem zavart, azt hiszem talán jól is csinálta. 8an ültünk bent, és közölte, hogy utánunk még 3 környi ember lesz, és ő most hogy elmondott mindent, emésszük meg és háromkor hív minket. 5 emberre van szüksége holnaptól. Jó volt a pénz, picit furcsa a körülmények, de összességiben úgy gondoltam hogy ez számomra nem a legnagyobb kihívás, csináltam már ilyet, ismerem magam, hamar a legjobbak között lehetnék, de tetszett. Azt mondta, hogy ő felhív minket és igent vagy nemet kell mondanunk… Nem értettem, hisz minimum 12 emberről beszélünk, de inkább 40ről, hogy mködik ez, vaalaki rákérdeztett, de semmi kkonkrét, kitért a válaszadás elől.
Szóval konkrétan egyetlen mondatot nem váltottunk, sőt senkivel nem váltott egyetlen mondatot sem, és mikor meguntam a várakozást és felhívtam háromnegyed négykor kollegja felvette a telefonját és azt mondta, hogy csak azért hívot (?!?!?!!!!!) hogy elmondja, hogy nem én lettem kiválasztva… Mondom mi vaaaan?!?!?! 1.) nem hívott, 2.) üzen??? nah jó nemesektúlzásbanemesektúlzásbanemesektúlzásba…
Hogy miért nem én…
nem tudom… Valószínüleg az a lény került be, aki citromsága strandpapucsban, farmerben és citromsárga trikóban ült mellettem. Vagy az asszony, aki 35 fokban farmerben papucsban és flanel kockásingben jelent meg. Szakmailag is erősen jó lettem volna nekik, és minden olyan apró dolgot megtettem, amivel pozitív benyomást kelthettem benne.. De nem én kellettem. Szívesen mondanám, hogy nem baj, mert ez nem véletlen, és akkor meg is érdemlik, meg nem az én kaliberem volt, de nem tudom ezt mondani, mert ehez túlságosan bosszant, hogy ilyen tényleg van! Ha ezt valai mesélné, el sem hinném. Illetve mi tagadás, én is pénzből élek.
Na de túl vagyok rajta, nem bosszankodom, és gyorsan elszállt a dühöm, amikor is benyomtam egy “isteni csodát”! Forró pirítós, rá egy kis vaj, és jég hideg egész cseresznyés lekvárt rá…. hmmm… 😀 Ettől megenyhülök. 😀
Aztán ma:
Van egy olyan pozíció, amire szerintem jó esélyekkel pályázom, és ma egy elég erős pályázati anyagott raktam össze. Nagyon tetszik, és remélem, hogy itt már esélyt kapok bizonyítani.
Nézem tovább, nem harcolok a múltal… Ők rosszabbul jártak mint én.
Este jövök, Magio.
Oldal ajánlása emailben
X