Okos enged?
2009 szeptember 12. | Szerző: magio
Megint felháborodásomban írok, megint dühből…. ebből álltalában semmi jó nem sül ki, de muszálj kiadnom a pillanat hevében, majd később megpróbálok reálisan látni, most nem megy.
Történt ugyanis, hogy a párom felhívta a szüleit, h mi újság. És hát megint persze feljött, hogy mi van velem és a munkával. (ez természetes persze)… Nos párom elpályázott az egyyik szobába és ott folytatta a beszélgetést, hogy ne halljam… Ez már gáz.. Nagy nehezen elmondta h mit csinálok most (mert nyílt titok, hogy nem örül neki) és amikor bementem egy konyharuháért, csak ezt hallottam “de már dolgozik, már dolgozik”… Pukkkk… ez volt az agyam. Visszavetítve magam elé a lehetséges beszélgetés monológját, megállapítottam, h ez nem lehet valami “szép”. Nem is én lennék, ha nem kérdeznék rá, lobogó tűzzel a szemebe… Persze megint csak kinevvetett, és mondta, h nem volt semmi, csak kérdezték h mi van velem…
Szemembe hazudik wáááááááááááááááá… Micsoda??? Öt év óta a fáradságot sem vették, hogy egy kicsit is megimerjenek. Látjá a felszínt és ez nekik okké. Nem igaz, mert felteszik a kérdést, hogy mi van velem, és a válasz a “jól van” és evvel befejeződik. Nem szeretnék felületesnek tűnni és elfogultnak. Érzem én a helyzetet, persze, nem akarják, hogy a fiúkat rossz helyzetbe, ne adj isten adósságba sodorjam. Éertem én ezt, nincs is ezzel baj. Teljesen normális szülői reakció
DE ne felejtsök el azt a nemes tényt, miszerint is mindennek két oldala van, és az csak egyy dolog amit ők látnak, és elképzelnek. De tény az, amikor nekem nem volt keresetem – hiába közös lakás, közös kassza, közös autó – én nem költöttem SEMMIRE, mert nem az én pénzem, és nem én kerestem, és ha akartam volna, és ha kellett volna, sem tudtam ki ölni magamból ezt az érzést, sajnálom, én mindent szívesen megosztok, abből nincs probléma, de én nem kérek soha. Ezek után tudni kell, hogy volt, hogy napokig csak vaajaskenyeret ettem, míg ő étteremben ebédelt, és ezt nem azért mondom, mert sajnáltatom magam, hanem azért, hogy rávilágítsak, hogy mennyire nagyon rosszul gondolják, és ítélik meg a helyzetet, látatlanba, úgy hogy ezzel engem nem kicsit megbántanak. És ha nem tudnak semmit, akkor meg ne ítélkezzenek. És amíg én kerültem munkanélküli helyzetbe, addig nekem gyűlt a mínuszom, és nem NEKÜNK….
Szóval kiakadtam eléggé… most hogy leírtam egy kicsit jobb…
Gondolkodtam, hogy telán én rontottam el, és igyekeznem kellene, hogy jobban megismerjük egymást. Én törekedtem rá eddig is, de nem találok elég erős visszajelzést, hogy ennek van értelme, és be kell vallanom gy lassan 5 év után már belefáradtam… NIncs már kedvem tovább bájologni, és tudom, h itt nem velem van a probléma, ha nem úgy áltatlában… Okos enged? Meddig, ha már nincs hozzá ereje??
2009 szeptember 9. | Szerző: magio
Nagyon sok mindennel el vagyok maradva, úgy hogy ma is írok, meg minden nap, egészen addig amíg ki nem fogyok a szóbol és már nem lesz egy épp gondolatom sem.
Ami eddig ma történt…
Észre vettem h ma 09.09.09. van… Ez tök vicces, nagyon szeretem az ilyeneket 🙂 Reméljük fog is valami jó is történni… Pl. visszahívhatnának “”” valahonnan”””, hogy sikerült az interjú… no de persze jó az is ami van, csak ma történt egy érdekes dolog… Kalandoztam különböző közösségi portálokon, és láttam, hogy az egyik vol osztálytársnőm, akitől nem vártunk sokat soha, mert szegény (és tényleg sajnálom, hogy ezt most így és itt le fogom írni, de ez így igaz) hát hogy is mondjam… Hiányzott belőle valami… “szkira”… “fény”…. szóval ő most külföldön csinálja a második diplomáját, és nagyon büszke vagyok rá, mert ezt nem gondoltuk volna róla!!! És ez tök jó, hogy meg merte tenni, és lépett, és második diploma… váóóóó… Gratu neki. Úgy hogy, úgy döntöttem, hogy itt az ideje, hogy én is folytassam tanulmányaimat, hisz jó pap holtig tanul, és arra gondoltam, hogy kezdetben csinálok egy nyelvvizsgát. Úgy hogy hamarosan elkezdem a felkészülést. Valamikor haza is megyek a szüleimhez a könyvekért és neki állok. Lehetne ez a nagy elhatározások napja is! Az akadály, csak az az egy, hogy most nem nagyon tudok ilyenre komoly összeget beruházni, így egyenlőre amíg nincs más, önerőből fogom magamat képezni, aztán majd meglátjuk, hogy hogy alakul.
Szóval ma egyenlőre ennyi, de szerintem este még jövök. És amúgy nem gyógyult meg a lábam, valószínűleg elfertőződött, úgy hogy fáj mint a veszedelem, de most jobb egy kicsit… egyszer csak elmúlik 😀
Akkor este!
Magio
ma
2009 szeptember 8. | Szerző: magio
Egy gyors mai bejelentkezés (még nem az ígért összefoglaló) :
Ma voltam egy állásinterjún. Először is majdnem elkéstem. De végül tökjól odaértem. Nem izgultam, ami nagyon fúrcsa nálam… Semennyire, azt hiszem azért, mert bár tudtam hogy komoly, de valamiért nem vettem komolyan, lehet h azért mert most dolgozom. Szóval futottam, és beértem. Meglepően jól sikerült. Nagyon nyugodt voltam, és végre meg tudtam mutatni a tudásom, ezért nagyon jól éreztem magam. Igazi szakmai tudás 😀 50 perces volt az interjú. Ami jó jel. Volt szituációs játék és mint megtudtam, a legnehezebbet kaptam. Nem volt hibátlan, de megmutathattam, hogy mit tudok. És ez nekem nagyon jó volt! Kifejezetten jól éreztem magam. Számomra egy aprónak tűnő hiba volt, remélem, hogy apró volt… Szóval szerintem tetszettem nekik, mert sokszor sikerült megnevettetnem őket (igen, ez vagyok én:)) ráadásul 3an voltak, ami mégjobban szokott stresszelni. De most semmi. Az egészben az a legfúrcsább, hogy útána kezdtem el izgulni… Nah, tippikus… 😀
Szóval szerintem jóvolt, persze ez mindig a konkurencia függvénye… Ha bemegy utánam 5 profi, akkor felejtőssé válok… Nah ilyenek voltak ma. Amúgy meg minden okké.Kaptam tegnap a barátnőmtől egy gucci táskát,
Színre ilyen, de formára nagyon nem:) Szóval – szerelem első látásra… Néha meg is simogatom :D:D:D:D Mert nagyon aranyos 😀
Munka van dögivel és remélem holnap délelőtt tudom folytatni a bejegyzésemet.
Köszönöm Drágák mindent, egyszerűen már imádok idejárni, és legszívesebben mindnyájatoknak főznék egy naaaaagy haaabossss capppppuchhhíííínóóótttt!!!
Csók,
Magio
ittvagyokittvagyok
2009 szeptember 2. | Szerző: magio
Hatalmas lennnnnnndülettel robogok most minden fele….
De itt vagyok. Vacsora után, fürdés előtt, mindenek felett 😀 Nah de viccet félretéve: Dógózó lettem, megint:) Elég klassz, hogy van végre munkám. Ismerősön keresztül helyezkedtem el, egy nagyon kedves lány boltjában dolgozom. Olyasfajta egy személy mindenben – munkaköröm van. Boltvezető, eladó, dekoratőr, ügyfélszolgálatos, stb… Kihívás. Hatalmas. Leginkább azért, mert számomra idegen a terület (a bolt témája) de tetszik. Visszalépés? Kicsit, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy válogassak, sőt, az egész ország nincs abban a helyzetben, és amíg ő fizet és én dolgozhatok, addig nem érdekel. Sikerélmény van, mert jól teljesítek, látják rajtam, hogy szeretem csinálni és ez így is van. Sokat mosolygok 🙂 És érzem, hogy jó. Nagyon fárasztó de tetszik. Reggelente szoktam sétálni 3 km-et, ez is tök klassz, mert jól esik. Bár minap megsérültem, hülye sztori, ráesett egy masszív pártány az achillesesmre, levitte az egész bőrfelületet, nem gyógyúl, mert ugyebár mozgok, de ez most a legnagyobb baj. túl élem. Jah, a vizualitás kedvéért – a párkány nem volt rögzítve, a falnak volt támaszva és eldőlt. Egy kicsit még be van gyulladva.
Szóval melózgatok… közben a cicám most idejött és ráfeküdt a kezemre, mert annyira hiányzom neki egész nap 🙂 Tegnap arra értem haza, hogy be volt rekedve, mert egész nap ordított a lakásban. Fúrcsa ez tőle, mert soha nem volt ennyire “anyás”, hisz mi 4 éve ismerjük egymást, előtte meg párom cicája volt, 14 évig… igen, jó a számlálás, ő egy bűn rossz, fűrge, hiperaktív 18 éves házi kedvenc…
A vicc, amit mindenképp el szerettem volna mesélni, hogy mióta dolgozom, 4 en kerestek meg, h állásinterjú… 2 re nemet mondtam, kettőt meg megpróbálok. Két hatalmas cég, ahová nagyon nagyon szerettem volna bejutni. Úgy hogy meg kell hogy próbáljam, ha nem sikerül sem dől össze a világ, de ha igen, az elég klassz lenne 😉
Nos röviden és tömören ennyi. Még nem nyitok pezsgőt, mint a múltkor, azt hiszem várok még vele egy kicsit, de az nem azt jelenti, h nem örülök. Megyek aludni.
Hamarosan jövök egy hatalmas beszámolóval úgy szumma mindenről. Legkésőbb hétvégén.
Mindenkinek a legjobbakat kívánom, és sok puszit küldök mindenkinek aki szurkolt nekem!!!!
:)))))))))))))
2009 augusztus 19. | Szerző: magio
Megint kevesebben lettünk. Régóta vártuk már, de végre ennek is eljött az ideje!!!
Megint kevesebben lettünk. Örülök! Holnap a 7,5 hónapos terhes barátnőm kezét megkéri a baba apukája/az ő élettárs/ a párja!!!! Nagyon örülök! Végre… Szinte felharsong bennem a Háááleluuujjááá, hhhhááálleeellluujjjááá!!! Hihetetlen.. Már nagyon ideje volt!!! Holnap lesz 30 éves a drága, és szülinapján megkérik a kezét… nagyon boldog vagyok, majdnem elsírtam magam amikor megtudtam!
*csak azért merem ide leírni mert tudom, hogy nem olvassa*
De persze tipikus pasi… 🙂 Egy beszélgetés során teljes mértékig tudámására hozták, hogy hogy ne kérje meg a kezét (az ex feleség miatt, ugyanis nem akar lenni minden értelemben a második) hát hogy tervezi meg??? Na hogy??? Hát úgy:) De sebaj! A szándék a fontos…
Jaj, félek,hogy holnap elsírom magam… nem szereném…
Mikor leültem írni, rögtön eszembe jutott a kedvenc filmem/irodalmi művem a Sok hűhó semmiért… “Uram Isten, ez beházasodik hozzánk! Lám, mindenki elkél, csak én árulom a petrezselymet. Kiülhetnék már a sarokra elkiáltani, hogy: “Hejhó! Férjet nekem!””
Nem irigykedem, bár nem tudom, mert mindig keresem azt a szót ami nem jut ilyenkor eszembe… Irigykedem is megnem is, mert örülök neki, h ilyen történik vele, és várom hogy egyszer velem is ilyen történjen, de nem saajnálom tőle… nem tudom, h ezt h hívják… 🙂
Fél évtizede tapossuk egymást, remélem egyszer én is megélem Vele… 🙂
Szóval holnap lesz nagy ünnep: állam ünnep, születés nap, eljegyzés:)
Rámfér egy kis vidámság!
Előre is mindenkinek nagyon sok, és kellemes pihenést kívánok!
Magio
Csak egy betű
2009 augusztus 13. | Szerző: magio
Az a bizonyos “duplavé”…
Talán picit bizarr dolog ehhez hasonlítanom az életemet, de abszolút ez ugrott be, amikor egyik reggel a kávémat szürcsölgetve a gép elé kuporodva olvastam róla…
Egy hírportálon az okosak úgy nyilatkoztak, hogy ez a gazdasági válság, amit én sajnos igazán közelről tapasztaltam az idei évben, és összegzés kép, egyfajta „W” mintát mutat a grafikonon – sajnos itt a betűtípus nem a legmegfelelőbb az illusztrációra, de szerzek egyet J
A tavalyi évem annyira mérhetetlenül pocsék volt, hogy szinte bele vetettem magam az ideibe, rengeteg csodát vártam tőle… Hónapról hónapra, napról napra meg volt tervezve, de semmi nem úgy alakult, ahogy kellett volna. Biztos oka van.
De mi van akkor, ha ez az idei év nekem is a „W” szindróma jegyében telik??? Mármint eddig tulajdonképp bejött, most vagyok a második gödörben J akkor most már csak jobb lehet???
egy kis énkép
2009 augusztus 13. | Szerző: magio
ezt kaptam eredményként egy tesztből:
Ez a számítógépes szakértői jelentés azt mutatja be, hogyan látja Ön a
saját munkahelyi viselkedését. A kérdéseinkre adott válaszait más emberek válaszaihoz
hasonlítottuk és így a jellemzés is arról szól, hogy a teszt által mért
személyiségvonások menyire jellemzők Önre más emberekhez képest. A
jelentés állításai természetesen nem megfellebbezhetetlen tények, sokkal
inkább feltételezések, melyeket – ha módunk lenne rá – az Önnel folytatott beszélgetés
során – ellenőriznénk és finomítanunk.
Természetesen a teszt kitöltése során Önnek lehetősége volt arra, hogy olyan képet
mutasson fel magáról, amilyent akar, és ne olyant, amilyennek valóban
látja önmagát. Ha így tett, akkor a következő leírás valószínűleg közelebb áll
az Ön énideáljához, mint az énképéhez.
Mondanunk sem kell, hogy mindkettő milyen messze eshet
attól, ahogyan mások látják Önt…
Ön kivételesen fantáziadús embernek jellemezte
magát, akinek fantasztikus képzelőereje van, és aki szinte kizárólag a dolgok elméleti
és nem gyakorlati vonatkozásaival foglalkozik, amikor a munkahelyén
valamilyen problémával szembesül.
A részletkérdések, az adatok, feltételezések, dokumentumok szigorú
ellenőrzése, a problémák alapos körüljárása elengedhetetlen fontosságú a számára.
A karrier, a hivatali ranglétrán való előrejutás igen fontos játszik szerepet Ön
életében, ezért valószínűleg keresi a komolyabb
erőfeszítést, felelősséget megkívánó, illetve a nagyobb
nyilvánosságot, elismerést jelentő feladatokat. Ön nagyon szereti, ha társaságban lehet, és általában magabiztos, beszédes és igazi társasági emberként
jellemezte magát. Ön Irigylésre méltóan jól viseli a feszültséget és a konfliktusokat.
Szinte soha nem szokott idegeskedni vagy aggódni:
olyan ember, aki szélsőséges helyzetekben is képes nyugodt maradni.
Nagyon
kedves, barátságos, megértő és mélyen érző ember,
aki mindig kész arra, hogy meghallgassa munkatársait, támogatást nyújtva
nekik ügyes-bajos dolgaikban. Míg egyfelől ez sokat segíthet az őt
körülvevőkön, másfelől előfordulhat, hogy azoknak az embereknek az
áradata, akik az ő vállán szeretnék kisírni a bánatukat, már
akadályozhatja a saját munkájának elvégzésében, vagy olyan
kötelezettségek elvállalására készteti, ami hosszú távon túl
nagy terhet jelent a számára.
Ön nem csupán ambiciózus ember a munkájában, de érdeklődése az elvont és
intellektuális problémák iránt segítheti abban, hogy eredeti ötletei révén
jusson fel a csúcsra.
Egyfelől nagyon aprólékos, precíz, rendszerető a munkájában, másfelől ötletes,
kreatív ember, aki szereti elvont problémákon is törni a fejét.
Nem csupán nagyon precíz és részletekre ügyelő típus, de szívesen van nagyobb
társaságban, és magabiztosnak érzi magát ismeretlenek között is.
Pontos, precíz, karrierorientált ember, aki
nagyon eltökélten, szervezetten valósítja meg a céljait.
Bár karriervágya nagyon erős, ez nem jelenti azt, hogy átgázolna másokon,
hiszen erős benne a szimpátia mások gondjai és problémái iránt.
Nem csupán szeret emberek közt lenni és vidám természetű, de az is érdekli, hogy
érzik magukat az emberek, s ha kell, segít nekik problémáikban.
Szeret emberek között lenni, élvezi, ha ő a társaság középpontja:
laza, nyugodt ember, akinek nyugalma kollégáira is kellemesen, nyugtatólag hat.
Hihetetlenül laza és nyugodt, jól tűri a feszültséget, ám ettől függetlenül
fontos a számára, hogy az emberekhez kedves legyen, és segít másoknak, ha erre
szükségük van.
Bár nagyon ügyel arra, hogy az apró részletek is rendben legyenek,
egyáltalán nem szorong, és nagyon komoly dolognak kell lennie annak, ami
felidegesíti őt.
mai állásinterjú
2009 augusztus 11. | Szerző: magio
Ma állásinterjún voltam.
Tetszett, jó munka lenne, de túl rövid volt az interjú.
A túl rövid interjúnak két oka van: 1.) nagyon jó volt, 2.) nem te vagy az akit keresnek.
20-80%-ban érzem magaménak az előző felvetést.
Igyexem még mindig nagyon. Mind munkakeresésben, mind abban, hogy minden nap egy kisivel jobb ember legyek.
határok feszegetése
2009 augusztus 6. | Szerző: magio
Minap pont azon agyaltam, hogy az egész életemet meghatározatlan határvonalak határolják… Vagyis ezek nem éles vonalak. Nem azért, mert amúgy komprumisszumképesnek tartom magam, kivétel a magánéletemben ami vagy fekete vagy fehér. Egy csomó dologban nem tudom, hogy hol a határ a normális és a már nem igazán normális között…
Van egy energiavámír ismerősöm. Szeretem, régebben barát volt, de kilépett a megszokott életéből és maga mögött felégetett mindent… Nos, én vasból vagy, a lángok meglátszanak rajtam, de tűzben edződöm. Marattam neki lelki partner, és háttértámogató. Nem tudom eldönteni, hogy mit vár tőlem. Minden egyes áldott nap belogol msnre, megkérdezi, hogy van e munkám, fejembe hazudik, h ő segítene, de náluk nincs, mert megnézte (van, és már meg is pályáztam) minden nap elmondom neki, hogy nem még mindig nincs (ha valaki tudja, akkor az ő, hogy nem egyik napról a másikra megy ez sajnos) majd persze megkérdezem, hogy mi van vele, és akkor elmesélni, hogy nyaralni volt/főiskolára fog járni/szerelmes/és ami soha el nem maradhat – rengeteg a munka de nagyon szereti. Nah, itt például egy nagyon vékony határ választ el attól, hogy el ne küldjem a viharba… Mert nem tudom, h spontán ő még mindig ennyire antiszociáis és öncentrikus, vagy büntet azért, mert annó engem felvettek oda adová őt nem… Ő olyan lány, aki mindig elmondja ha te híztál, hogy ő fogyott. Ha hibázott ellened valamit, akkor azt mondja, h nem hiszem el, hogy minden összecsap a fejem felett, meg fogom ölni magam… Igen, és akkor így hogy tálalod, h hülyeséget csinált és hogy szedje össze magát? Nem, nem vállalja a felelősséget… De nem tudom, hogy ez azért van, mert rosszindulatú, vagy azért, mert el van/volt kényeztetve. Nem akarok gonosz lenni, így megpróbálom a legjobbat feltételezni róla.
De függetlenül tőle, valahogy nincs jó érzékem ahoz, hogy tudjam: hol a határ… Vékony és homályos vonalak ezek… Nem tudom mikor kell abbahagyni egy duzzogást, mikor kell feladni, vagy épp harcolni tovább, nem tudom mikor kell felejteni, vagy emlékezni, vagy néha még azt sem hogy igazam van e.
Mindig úgy neveltek, hogy minden éremnek két oldala van. Próbálom ezt szem előtt tartani, nem ítélkezni. De ha valamit teszünk, és rossznak bizonyosul, sajnos általában már későn döbbenünk rá. Persze a hibáinkból tanulunk (jah, meg persze másokéból is)…
Pedig nem vagyok egy döntésképtelen ember, sőt, mindig is tudtam, hogy mit akarok (néha sajnos megfeledkezem róla) és ha egyszer tudom, akkor számomra nincs “majd”, és a mostazonnalt is késő.
Off: Imádoma páromat, de megőrjít a majdjaival…. :-O ez egy külön témát érdemel.
on: azt hiszem csak a rossz döntésektől félek, de szerintem ez normális.
Milyen egyszerű is lenne, ha valaki egyszer írna egy könyvet a jó és rossz döntések “határáról”, mint egy fajta “élet alapító okiratot” ami spontán csak fekete fehér lenne… (tudom, ennek is lenne hátránya…)
Bár még csak csütörtök van…
2009 szeptember 17. | Szerző: magio
De készülődök a hétvégére, gondoltam beszámolok egy kicsit…
Szóval ma voltam egy állásintrjún. Pontosítok: Egy multihoz
jelentkeztem, és már igazából ez volt a harmadik és egyben az utolsó
kör is – mint utolsó megbeszélés szerű. Ma délután derül ki, h mi lesz
belőle. Ha sikerül, örülök neki nagyon. De meg kell hogy valljam,
nagyon megszerettem a mostani munkámat, lassan beérik a gyümölcs,
büszkék rám, örülnek nekem, és szeretnek. Jó munkaerőt találtak bennem,
és én is megszerettem őket. Úgy h ha nem jön össze, akkor sem vagyok
elkeseredve. De nagy úr a kényszer és pénzből élek. Jobbat tudtak
ajánlani. Úgy hogy most ilyen kettősség tombol bennem, de nyitok az új
felé, remélem jól döntök. Mert néha rettegek a rossz döntéseimtől…
Ez a hét nagyon kemény volt, pörgés ezerrel, fáradság, meg mittomé 😀
De jó volt. Hétvégén vidékre utazunk családozni, és nagyy nagy őrületes
banzáj ígérkezik, úgy hogy már hétfő óta erre edzem a kis lelkemet…
Nagyszerű ajándékot találtam ki egy kedves rokonnak: csináltam
fényképeket az elmúlt 4 évben a hatalmas családról, és ezt előhívatom
és albumba szedem… 4 év és kész. Ezalatt sikerült mindenkiről lőnöm
egy fotót:D Na de biztos nagy lesz az öröm, mert ugye vidék (én is
vidéki vagyok!), és idősebbek már, tudom h nincsenek mostani fotóik,
csak amiket kapnak innen-onnan. Úgy hogy szerintem nagyon fognak neki
örülni. Illetve a másik nagy(szerű) ajándék, az a Jericho rózsa. Ha
láttatok már egy nagyszerű növényt… Tudni kell róla, hogy egy kis
gumóban van, száraz állapotban, és ha víz éri, elkezd kihajtani. 10
perc múlva, kipattanak a zöld rügyek, és újra éled. Engem nagyon
megnyert 😀 Tegnap “ültettem” (vízbe tettem egy gumót) és ma mikor
bejöttem, a csúnya gumóból zöldelő hatalmas páfrány lett! (engem a
páfrány leveleire emlékeztet)…És az illata: eukaliptusz… úúúúú 🙂
jah igen: és a növénygyilkosoknak mondom, hogy ha nem locsolják
visszagubózik, és ha megint locsolják, akkor újra nyílik… Világbajnok
találmány!!! Azt hiszem magamnak is veszek egyet, mert ez egy szép
tálban ha elterül, a szoba dísze lehet. És amúgy meg minden okké.
Jól vagyunk, megvagyunk, mindenki egészséges és boldog. Ezek vagyunk mi:)
Még jelentkezem.
Magio
Oldal ajánlása emailben
X