fúrcsa reggeli érzés – a helyzet nem jobb
2009 május 21. | Szerző: magio
Nem tudom – hogy jól körül tudom írni e, vagy hogy volt e valakinek
ilyenbe élménye – reggel olyan fúrcsa érzés kerített körül… Nem
mondhatnám, hogy rossz, de azt sem, hogy jó… Nem tudom, hogy álmodtam
estleg valamit, ami befolyásolta az első pillanataimat ébren (persze
nem emléxem hogy mi volt) vagy vár rám ma valami, vagy csak a mai
feladataim befolyásolnak… Nem tudom, de nem kellemes.
Reggel a szokásos “email nézegetős, hír olvasós, tv nézős, kávézós
cigizős reggel” közepette meghallottam a tévében, hogy ma valami
fogadalmak napja van… hmmm… érdekes, ez azt hiszem idei találmány.
De nem rossz… Azt hiszem az édességet és a cigit kellene megvonnom
magamtól, és ezt megfogadni. Miért ne? Az édességet mondjuk szigorúan
korlátoznám. Úgy döntöttem, hogy mátó nem veszek több cigit (már amúgy
is luxus cikk, és nem is tellik rá) és az édességet is szigorúan
lekorlátozom. Szerintem ez egy jel volt és nem volt véletlen, hogy ezt
meghallottam.
Azt hiszem legjobban a szabadságom hiányzik… Rab vagyok,a helyzet rabja.
Nem tudok szabadon tenni semmilyen szórakoztató vagy kikapcsoló programot, annélkül.hogy ne lenne bűntudatom,hogy nem érdemlem meg, vagy mert nem jár nekem…
Csak lenne már legalább egy kicsit jobb!!!
délután – élmény beszámoló
2009 május 20. | Szerző: magio
Nos, elmentem az állásinterjúra… Azt hiszem jól sikerült, bár volt az a teszt, amit annyira utálok :-S monotonitás tűrés… sok sok 10es betűméretben írt karakter egy A4-es lapon, és keresd meg a kijelöltet… Aki vaalaha csinált már ilyet, az tudja hogy miről beszélek… Botrányos teszt… Majd megkaaptam azt az IQ tesztet, amit már másik 3 különböző helyen kitöltöttem… Mosojogtam is rendesen:D
Összességiben úgy gondolom, hogy jól sikerült. Persze, azért ezt soha nem lehet tudni, de azt mondta a hölgyike, hogy ha napokon belül nem jelentkeik, akkor tovább adták a partner cégnek… 3-4 nap… Igyekszem nagyon. Mármint mostmár teljesen mindegy:) De pozitív gondolkodás:)A jelentkezéseket még mindig folytatom, biztos, ami biztos. Nem tudok már időt pazarolni… A csekkek elkezdtek gyülekezni, és rájöttem, hogy rühellem a sárga színt!!!!
Tegnap tudatosult bennem, hogy vannak emberek akik nem tudják komolyan venni a kialakult helyzetet… Ijesztő volt, hogy őszinte legyek. Inkább elment egy programra, és arra költött, közbe tartozása van… És nyugodt. Nem tudom, hogy lehet ez, de engem megrémiszt…
Mindennap tartok egy kis szünetet, végig gondolom a helyzetet, hálát adok a napnak, a mának, a szeretteimnek, a kevés őszinte barátaimnak, és mind annak, amit már elértem, és nem veszetíttem el, vagyis annak ami van.
Tegnap elgondolkodtam…
Amúgy is “pro-kontra listagyáros”nak szoktaak csúfolni, mert imádok így eldönteni dolgokat… Tegnap is hasonlóval foglalkoztam. Elbocsáljtásom után, kialakult bennem egy olyan fúrcsa érzés, hogy hülyének néztek és kihasználtak. És tényleg így is volt… rengeteg ember kihasznált, és szinte csak használt. Csináltam egy képzeletbeli listát, egy “fekete” félét, hogy kik azok az emberek, akikben a legnagyobbat csalódtam. Szigorúan ragaszkodni fogok hozzá, mert így utólag már tudom, hogy ha nekem valaha is egy kicsit jobb lesz, akkor ott lesznek. Nem szeretném ha még egyszer kialakulna ez az érzelmi válság, úgy hogy őket a jövőben ki szeretném zárni teljes mértékig az életemből… Eddig jól állok:) A legrosszabb, hogy hosszú a lista, és a feladat sem egyszerű. De ha jobban belegondolok – miért is ne azokra az emberekre szánjam, akik tényleg megérdemlik?!?!
hirtelen ennyi, de lehet h ha lesz még időm akkor folytatom…
Magio *I never give it up*
gyors reggeli bejelentkezés
2009 május 20. | Szerző: magio
Nos… Van még egy kis időm, amíg a párom készülődik, gondoltam bejelentkezem….
Megyek ma(most) állásinterjúra:)
A hely nem rossz, a fizetés megment az éhenhalástól, munka – az munka… ÉS SZERETNÉK MÁR DOLGOZNI!!!!! Ezt sajnos nem tudom eléggé hangsúlyozni….
Úgy hogy neagyon izgulok, mert szerettném ha összejönne, nagyon nagy szükségem van már valamire….
A vicc az, hogy már nem izgulok, nem félek, nem érzem azt a görcsöt a gyomromba…
Nem tudom, hogy a rutin, (sajnos már komoly rutinom van benne) vagy éppen csak így keltem fel, de jól vagyok…
Jah, meg annyit tudok, h ketten megyünk, kíváncsi vagyok, hogy mi lesz…
Uhh mennem kell mert a másik felem már megagyal itt a végén…
szurkoljatok.
p*
Magio
egy rövid teszt
2009 május 18. | Szerző: magio
Szóval… Ma egy tesztet csinálok. Tesztelem, hogy megbízhatok e
valakiben aki már egyszer becsapott. Kíváncsi vagyok, hogy tudnak e
változni az emberek, hogy tényleg komolyan lehet e gondolni, hogy
mindenkinek jár még egy esély? Nem egy sunyi, alaktomos, tesztelős
dologról van szó… Tudja jól a tesztalany is… Mert ugy meg kellett
pedzegetnem, h ezt most vegye komolyan… Kíváncsi leszek nagyon – ha
minden igaz, hónap végére kiderül…
Hiszem, hogy az emberek tudnak változni, már csak magamból
kiindulva, meg a szörnyű kamaszkorormra visszanézve. Senki nem hitte
volna, hogy idáig jutok, és hogy ennyire viszem. Így visszatekintve én
sem. A szüleim büszkék, én elégedet és boldog… Persze egy két dolgot
leszámítva, de hát nem lehet minden tökéletes… Ők is és még sokan
mások bíztak bennem, lehetőséget adtak, támogattak… Nem felejtem el
őket, és mindig is hálás leszek nekik, hisz haŐk nem lettek volna, akkor nem tartnék itt ahol most.
Nos ez az oka ennek az egésznek. Csak bízni tudok… nem szeretnék
még egyszer csalódni, és szeretnék továbbra is optimista maradni ebben
a helyzetben.
Munka?! Még mindig semmi… ma jelentkeztem megint egy jópárra…
Hisz jövőhét végén újabb forduló… de kell tovább keresnem, mert mi
lesz ha nem?!?!?! Persze pozitív gondolat, pozitív fordulat… plussz ésszerűség!!!!
helyzet jelentés
2009 május 15. | Szerző: magio
Már egy pár napja nem készítettem új bejegyzést – bár tervbe volt véve, valami mindig közbe jött…
A héten sikerül megcsinálni az elsősegély vizsgámat (jipppíííííí) és
végre pontot tenni a jogosítványomra (juuuuhhhúúúúú). Pont ma fejeztem
be, jövőhéten kezemben a kis plexi:) ez egy jó kis fordulat most az
életemben, mert azt hiszem vagy másfél éve húzom már… A végén még
minden mumust magam mögött fogok tudni.
Ez egy picit ide vág: gondolkodtam, és próbálom megfejteni az élet
adta helyzetet. Megeshet, hogy talán azért alakult így az egész, mert
sok a félbehagyott dolgom, és le kell zárnom ezeket, illetve magamban
is egy időszakot?! nem hiszek a véletlenekben. Az életemben eddig
mindig mindennek valami oka volt, amiből tanultam.
most gyorsan rögtönöm egy pro-kontra listát a kialakult helyzetre mérten; a mérvadó az elbocsáljtásomtól számított időszak:
PRO:
- hosszú idő óta húzott jogosítványomat befejeztem
- rájöttem, hogy kik azok az emberek, akiket minden féle önnön érdek nélkül érdeklek, kíváncsiak, hogy mi van velem
- sok igazán barátnak hitt ember kiszóródott az életemből, és megmaradtak az igaziak
- megtudtam, hogy kik azok, akik igazán értékelték és sokra tartották a tevénykedéseimet
- több időm van magamra
- új kaput nyithatok, új és akár jobb lehetőségek is állhatnak előttem
- újra rengeteget tudok találkozni a családommal, szégyenlem is, hogy eddig elhanyagoltam őket
- végre tudom alakítani a lakást, mert van rá időm
- rájöttem, hogy mivel szeretnék foglalkozni hosszútávon, mit szeretnék “kiépíteni” a jövőmben
- megváltozott a fontossági sorrendem, méginkább meg tudom becsülni azt, ami van
KONTRA:
- elvesztettem – az életemben nagyon fontos szerepet játszó – biztonsági érzést
- azért eset rám a választás, mert soha senkit “nem köptem be”
- nem viselem jól a változásokat, így elég nehéz
- túl sok a szabadidőm
- rettegek, hogy egy ördögi körforgásba kerültem, és hogy nem fogok tudni kiszálni belőle
- rengeteg lemondás
- nagyon sok álmatlan éjszaka
- nagyon sok konfliktust szül a párom és köztem
- nagyon dúrva megszorításokat kell bevezetnünk
- a tehetetlenség gyötrő érzése
- úgy érzem nélkülözhetőnek érzem magam minden szinten
- huzamos sikertelenség érzete
Hirtelen ennyi, persze mind két oldalt sokáig lehetne még sorolni, de ez a hirtelen lényege.
Lehet,hogy csak kitartás és hit tesztelés ez a sorstól, nem tartom
kizártnak. Néha úgy érzem, hogy annyi erő van bennem, néha meg hopgy
már egy csepp sem. Próbálom a fény, zene, és alkotás terápiával kezelni
magamat, hogy minnél több energiám maradjon.
Na de mi is történ…
behívtak megint két interjúra. Úgy gondoltam, hogy végzek az egyikkel,
és majd átéerk a másikra- közel négy órás csúsztatás… Na persze nem
sikerült, egy kicsit mérges is voltam.. Na de az elsőn, amin ott
voltam, jól sikerült. Így behívtak másnapra is, már nem a közvetítőhöz.
Másnap már megbuktam rajta. Furcsa volt, mert épp hogy nem sikerült,
így haza küldtek. Aztán a még is behívtak, mert látnak bennem
fantáziát, és próbáljam meg mégegyszer. Bevallom, ez elég szinpatikus
volt…
Persze, perszem örülök, de 27én lesz a következő meghallgatás, és addig is, ugyan az a helyzet áll fent…
Nagyon bízom benne, hogy sikerül, mert minden szinten tökkéletes lenne.
Ha esetleg valakinek van személyes tapasztalata az Assessment Center
(AC)-ről azt szívesen foglalnám… az tudom, h nem nagyon lehet egy
ilyenre felkészülni, csak szívesen lőném be, h kb miről is beszélünk:)
Tegnap nagyon elkeserített a gondolat, hogy az idei nyár mennyivel
másabb lesz mint az eddigi… Se nyaralás, se egy leze hétvége, se egy
strand, és csak nélkülözés… =(
lesz még így se…
mennimennimenni
2009 május 10. | Szerző: magio
Nagyon jó volt a hétvégém. Végre megtörtént a nagy megbeszélés:)
Találkoztam a bátyjámmal, és leültünk vagy 3 órát beszélgetni, és
annyira hihetetlnül jó volt, mint mindig 😀 elmondtam neki a tervemet
az idei évre, még hozzá, hogy szeretnék csinálni egy családi
vállalkozást, amiben Ő és élettársa is nagyon komoly szerepet töltene
be. És pont azt mondta amit hallani szerettem volna: Nagyon jó ötlet!
És ez a mondat teljes mértéki megerősített magamba. Úgy hogy nagyon
boldog voltam. Jelenleg úgy állok, hogy ez nagy nagy ösztönző erőként
hat rám. Úgy gondolom, hogy ez elég komoly cél az idénre, és nem
megvalósíthatatlan!
Voltunk moziban is és nagyon klassz volt, a film is meg a közös program is.
A hétvégének volt egy nagy tanulsága, ami többször is bebizonyította
már magát az életem során, de megint megtettem, és ez most elég erős
volt. Amikor azt mondjuk, hogy egyszer minden visszaüt, meg mindenki
elnyeri méltó büntetését, illetve a karma, és a többi – ez annyira
komoly, hogy mindenképp meg kell említenem itt a blogban. Nem tudom,
hogy ez a hitnek az ereje (mert én hiszek ebben, és a hit – nem
feltétlenül vallásos – befolyásolja az ember életét) vagy valóban így
van e. A sztori tömören annyi, hogy valakimár egy nagyon nagyon régóta
tartó ismeretségünk alatt, többször “kitolt” velem, vagy így vagy úgy.
Én sem vagyok szent, nem volt köztünk mindig egyetértés. A hétvégén
megtudtam, hogy annak az illetőnek komoly fordulóponthoz ért az élete,
nem olyanhoz, amin nem lehet segíteni, inkább kellemetlennek
nevezném… Egy ideig azon gondolkodtam, és hogy bevaljam az igazat,
egy kicsitféltem is, hogy remélem nem én kívántam ezt neki egy rossz,
elborult pillanatomban – de rájöttem, hogy nem… Csak arról van szó,
hogy egyszer mindenki megbűnhődik azért amit elkövetett, vagy így vagy
úgy… Bár lehet h ezt csak én gondolom így. Noh mindegy. Az tény, hogy
az élet kiszámíthatatlan, soha nem szabad olyat kívánni, amit nem
gondolunk komolyan, nem lehet tudatlanul ítélkezni, és vigyázni kell,
hogy ne feledkezzünk meg arról, hogy minden éremnek két oldala van…
Nah de nem akarok így nagy észt osztani, mert mindenki úgy él ahogy neki jó, és ahogy nem szégyenli vagy igen:D
Állás találással még mindig nagyon sokat szenevedek, azaz igazság,
de egyszer csak vége lesz. Elég motívált vagyok, remélem, elnyerem a
“jutalmam”… Nah jó, van egy olyan érzésem, hogy már csak össze vissza
írkálok vasárnap 11órakkor, úgy hogy megyek aludni, holnap is lesz
nap…
Magio
nem tudom, hogy előrébb vagyok e—–
2009 május 9. | Szerző: magio
Újra itt.
a mai napom elég érdekes volt, nem tudom hol kezdjem…
Mondjuk, ahol tegnap abbahagytam:-)
Szóval voltam állásinterjún (jéé…) és nem nagyon találom a jelzőt
arra, hogy miként is minősíteném… Izgalmas? Érdekes? Klassz? Nehéz?
passz…
1 órán keresztül folyamatosan
beszéltemésbeszéltemésbeszéltemésbeszéltem… Mindenről! /Úgy hogy most
örülök a csendnek és a gépelésnem =)/ ez volt a nehéz része. A klassz,
hogy egy ember 1 órát szánt rám az életéből, és az idejéből, hogy
beszélgessünk, és alóban megtudhassa (amennyire egy óra engedi-?!) hogy
kivel áll szemben. Érdekes volt, mert ugyebár zavarban voltam mint
minden interjún, úgy gondolom h azért jól sikerült adnom magamat.
Izgalmas volt, mert elég sokat beszélgettünk az élet nagy dolgairól és
Ő nem az az ember volt, aki kikérdez az önéletrajzomból, hanem az aki
személyiséget tesztel.
Na de… Én ezt nem szeretem annyira, mert kóstolgatot… vagyis
inkább analizált, amitől ki vagyok… Kevesen ismernek, de ők
nagyon.egy fél év is kevés lenne neki, nem hogy egy óra.
Vicces: (nem feltétlenül kellene ennek lennie a szallagcímnek,
inkább lehetne a botrányos is) a muknaadók rettegnek attól, h ott
hagyom őket, illetve, hogy nem elég a fizú. Kaptam már olyat, hogy túl
kreatív vagyok, ma megkaptam h túl okos (nem én mondtam) illetve, hogy
túl jó az előző munkahelyem. A mai kedves, és tényleg nagyon
szimpatikus hölgynek a 45. percben konkrétan mikor már nem bírtam
tovább szó szerint idegekkel el kellett mondanom: NE HARAGÚDJON, ÉN
CSAK DOLGOZNI SZERETNÉK! Illetve, h ne féljen helyettem, mert ami
hiányzik a munkámból, azt majd én pótolom a magánéletemben ha igényt
tartok rá… Most biztos aazt hiszitek, hezek után tuti nem vesznek majd
fel… Lehet, benne van. De annyira de nagyon elegem van már abból,
hogy ezt nem értik meg: azért jelentkezem, mert dolgozni szeretnék! És
ha tényleg azt mondom, hogy ez számomrateljesen jó, akkor igen is,
tessék el hinni, így van!!! Persze, tisztelettudó, meg minden ilyesmi
tulajdonságomat szem előtt tartva adtam ezt elő, illetve, a hölgy,
abszolút jól kommunikált, konkrétan a “nnesze semmi fogdd meg jól”
elvvel beszélgettünk, a nagy szavak és nagy gondolatok mezején…
Bár nem szeretnék senkit lebecsülni, illetve elítélni, isten ments
az ilyntől, de úgy gondolom, h magasra tettem a lécet, és ha mást nem,
talán az utánam következő farmer-póló kombinációs hölgyikét (állásinterjúra így?!?!?!?!) már csak hozzáállásileg is felülmúltam, még ha nem is verseny.
Délután találkoztam egy kedves barátnőmmel, vagyis akaratlanul
kettővel, mert együtt voltak. Kávéztunk az irodájukban (előző
munkahelyem) majd elindultunk haza, majd úgy döntöttünk, h olyan rég
nem találkoztunk, üljünk be egy kávéra… 😀 hát el is csacsaogtuk az
egész napot.
Szert tettem egy nagyon mese szép felsőre nagyon olcsón, ami
kihagyhatalan volt:) Ha le kéne írnom, akkor azt mondanám, hogy a felső
része selyemszatén, aktívan mintás kék alapon, denevér ujjú és nagyon
laza, az alja meg elasztikus, egy csőtop szerű és kék:) Ez kb 2000 HUF
volt, és nagyon megörültem, mert szeretem az egyedi dolgokat, és ez nem
sűrűn jön velem szembe az utcán, inkább alkalmi:) Holnap megpróbálok
felvarázsolni egy képet, mert ez azt hiszem szerelem volt első látásra!
Nagyon rég óta vágytam már egy ilyenre:)
Szóval volt interjú, kávé, barátnő shopping… és ha sikeres lesz az
interjú, akkor életem egyik legjobb napjának tudhatom majd:)
Délutánt apuvaal töltöttem ami szintén klassz volt.
A mozit le kellett mondanom, mert úgy volt, hogy megyünk egy
állófogadásra, de úgy jött ki a lépés végül is, hogy még sem… Ezért a
párom úgy döntött, hogy elvisz vacsorázni. Lementük egy csárdába, és
olyan szerencsések voltunk, hogy a jóidőhöz és a jó ételhez jó nóta
párosult.. és nagyon kevesen voltunk. Este átmentem egy barátosnémhoz
dumálni, és nem rég jöttem haza, furcsa dolgok történnek az előző
munkahelyemen, ami még mint kivülállót is rendesen bánt, arról nem is
beszélve, hogy feltépi a sebeket…a héten sikerült először rendesen
ennem, 6 kiló fogyás után…de ez most megint lenyom egy kicsit… No
de sebaj. Majd lesz valahogy.
Szóval összegezve – nagyon jó napom volt, csak az a kellemetlen érzés múlna már el…
holnap is jónak ígérkezik… Este mozi, után a bátyjámmal
tali…nagyon nagyon várom mert nagyon nagyon jól haladnaak a tervek,
amiről megint nem tudok most írni, de remélem holnap már igen, mert már
nagyon jó lenne… de most megyek aludni, köszi mindenkinek a drukkot:)
Magio
Talán jó?
2009 május 7. | Szerző: magio
Elmentem ma arra a kétes állásinterjúra… felmentünk egy tetőtéri
lakásra, és láss csodát, nem tévedtem: ZEPTER kirendeltség volt…
wááá!!! Amikor megláttam a kis promós zászlót, azt hiszem akaratlanul
is egy gúnyos mosoly kerekedett az arcomra. Egyedül az lebegett
előttem, hogy ha nem érem el a 10:49es buszt, akkor valami arcátlan és
pofátlan módon felállok, elnézést kérek, és elvonulok. Végig
hallgattam, hál égnek időben végzett, elkönyveltem magamnak, hogy nem
fogok olyan szegény idős embereknek eladni színterápiát, akiklehet h az
utolsó pénzükből és utolsó menedékként rohannak bele egy
termékhitelbe… Félreértés kedvéért, nem vonom kétségbe sem a
hatását, sem a ár – érték közötti összefüggésének realitását, csupán
félek, hogy ne adj Isten akaratlanul megbántsak valakit azzal, hogy
rátukmmálok egy csodagépet, és tegyük fel csalódik benne, miközben
nekem csak a villanyszámlám lebegett a szemem előtt… Úgy hogy haza is
jöttem… A délután a szokásos volt: jelentkezés,
jelentkezés,jelentkezés… Meg sikerült a nővéremmel lebeszélnem
holnapra egy mozit, aminek nagyon örülök, talán jót tesz majd (mert az
első gondolat a fejemben az volt, hogy azalatt a 3 óra alatt is
jelentkezhetnék valahova) de aztán elhesegettem, mondván, muszálj
lazítanom, mert meggajdulok egy szempillantás alatt… Úgy hogy holnap
mozi…
Pár órával később hívott a bátyjám is:) Azért tudok fergetegesen
örülni amikor keresnek, mert már egy jóideje nem lakunk együtt, és
tudom, hogy rájuk bármikor, de bármikor számíthaatok, hisz a
testvériség egy olyan nagyon de nagyon különleges kötelék, amit
véleményem szerint sem idő, sem tér nem választhat el. Pedig annyi
mindenen átmegy az ember…
Nos, megterveztünk egy nagyon kellemes találkozást szombat estére,
elviszem a kedvenc kávézómba, és beszélgetünk a terveimről, mert ő az
az ember, akiben 200%ig megbízok, és soha de soha nem vágott még át…
Egy fél mondattal sem! Úgy hogy az Ő véleménye mindennél fontosabb…
Ma már jobban vagyok egy kicsivel,főleg, hogy a bátyjám után megint
csörgött a telefon, és behívtak egy állás interjúra… Nem akarom magam
téves eszmékbe ágyazni, de most úgy érzem hogy ez lesz az:) Nagyon vad
ezt kijelenteni, és lehet, hogy jó nagy idióta vagyok, de most bízom.
Ezek után nagyon jól esett olvasni a biztató sorokat, nagyon szépen
köszönöm mindenkinek=) Jól esik, hogy az embereknek van néha ideje
kedvesnek lenni, és ez ma tényleg nagyon jó, mert pont ma csalódtam
megint egyként érdek emberben…
Úgyhogy köszönöm tényleg!
Azt hiszem ez a szép a névtelenségben…
Holnap beszámolok majd, hogy milyen volt, meg majd írok a Gettó milliomosról is, ha minden igaz;)
meg ha lesz időm akkor mesélek arról is, hogy mit tervezek mesélni a
bátyjámnak, vagyis a nagy tervekről…=) Csak ezekkel az a baj, hogy
amíg nincs állásom, addig nem is szeretek belegondolni, hogy mit tennék
ha már lenne valami biztos az életemben :-S
Amúgy azt hiszem én lennék a legboldogabb, ha ez a blog nem az
önsjnálatról meg a fájdalmakról szólna, hanem inkább egy tündér mese
lenne:)
valahol el kell kezdeni…
2009 május 6. | Szerző: magio
Jelen kialakult helyzet…
Nos… Hol is kezdjem?! pocsék évet tudok magam mögött 2008-al… Halál eset a családban, megkárosítottak, nem is kicsit, depresszió, shokkos állapot, és nem is folytatnám, mert a felére nem is emléxem, annyira magam alatt voltam. Ezt az évet úgy vártam mint a messiást, karácsonykor már arra gondoltom, hogy majd ingyjárt, majd mingyjárt… Az idei évem elég jól indult, megszabadultam 12 kilótól és minden rendben ment, amíg csak nem elvesztettem a munkámat a szülinapomon… A munkámat, amit imádtam, ami éltetett és életben tartott.. Ez két hónapja volt. Azótaa nem találok állást. közel 200 helyre jelentkeztem, de nem haladok. Előjöttek az alvásproblémák, ami nálam soha de soha nem voltak jellemzőek, a hangulatingadozás, és a depresszió első jelei… Haszontalannak és feleslegesnek érzem magam, közben rettegek a mocskos anyagiaktól és és egyenlőre nem látom a kiutat sem. Már már jelentkezési kényszerem van, egész nap a gép előtt, és csak az állásokat keresem! Hihetetlen és ilyesztő. Próbálom kontrolálni, de félek, h bár mikor lekésem AZT az állást, ami most kell… pánikpánikpánik… És jönek az érzések, hogy nincsenek barátaim, hogy mindenki csak kihasznált, és nem is folytatom. Holnap megyek egy “állásinterjú” félére, én csak megbeszélésnek nevezném, tuti direktmarketing jutalékos rendszerrel, vállalhatatlanul…
Tegnap kezdtem el zuhanni, mikor is megtudtam, h az egyik állás, ami 500 fővel indult, és benne voltam az utolsó háromban – kiestem… annyira bosszantott, hogy az leírhatatlan… Nem sok kedvem van holnap elmenni, de muszálj megadnom magamnak a lehetőséget. Amennyire lehet elfoglalom magam, de nagyon félek. Még jó hogy itt van mellettem a párom, aki bíztat és segít, de néha úgy érzem, hogy nem látja a helyzet súlyosságát, ezért ilyen “könnyelmű és elnéző”… De rettenetesen hálás vagyok neki… Hiszek az agykontrolban és a pozitív gondolatok erejében, de ez már rég nem az a kategória, mikor így tudnám magam gyógyítani. Két hónapig ment, de mára már elmúlt.
Holnap jelentkezem, hogy mi volt, kíváncsi vagyok, meg arra is h jót tesz e a hosszú séta…:)
valamin teljesen más
2009 május 22. | Szerző: magio
Cigi elvonás közepette valami nagyon fontos dologról szeretnék írni.
Van egy klassz műsor, valószínűleg sok embert nem érint, mert munkaidő alatt megy a tv-ben (nem értem, h miért nem rakják főműsor időre?!)
Sokszor gondoltam már végig ezt az egészet, de soha nem emlegettem
fel, mert úgy éreztem, hogy ha ezt egy hónapja mondom, akkor az olyan ”
bort iszik vizet prédikál dolog” lenne… Ám mára már azt hiszem le
merem írni nyilvánosan a gondolataimat, és elég érettnek és komolynak
érzem már magam a témához.
A testről és fontosságáról szeretnék írni.
A test(em) számomra mindig is egy mellékes dolog volt, és az
egészséggel is úgy voltam, hogy vagy van, vagy nincs. Ha beteg vagyok,
akkor majd meggyógyulok, ha meg egészséges, akkor az természetes.
Manapság a csapból is az egészséges életmód, a diéta, a sport, a
wellnes, a fitness és a táplálék kiegészítők folynak… Hatalmas
biznisz az egészség, mert divattá vált. Akik betegek, már sokkal
kevesebbnek érzik magukat, mert nem részük a “trendnek” és ezt most nem is szeretném részletezni, mint ahogy azt sem, hogy mi a véleményem a médiáról, híradóról, reklámról, stb…
Nem vagyok igénytelen (!!!) de nem mindig foglalkoztam a testemmel.
Volt/van, néha alakítottam rajta, és ennyi… Volt egy idő, amikor ez
nem így volt. Volt egy ex barátom, aki testépítőnek készült, így én is
nagyon igyekezte. Életem során minidg volt rajtam egy kis felesleg,
volt amikor ezt nem tudtam elfogadni, de volt amikor teljesen ki voltam
békülve a helyzettel. Miután szakítottunk, nagyon nagy hanyatlásnak
indultam, újra szerelmes lettem (még karcsún :)) és nem nagyon zavart h
évről évre hízom, hisz minden jól alakult, boldog voltam (vagyok,
leszek) így nem vettem észre ami körlüttem megy. Idővel rászoktam a
dohányzásra, immáron negyedik évre, és csak folytak az események.
Soha nem felejtem el, azt a hajnali pillanatot, amikor tükörbenéztem,
és nem láttam már magam. Púfok fej, zsírpárnák a derékon, alig kaptam
levegőt, és még sorolhatnám… Ezt a felismerést egy kritikus
időszakban fedeztem fel, amikor életem egy elég megterhelő helyzetbe
került.
Akkor és ott, ez olyan megterhelőfelismerés volt, hogy elkezdtem
alakítani magamon. Szépen lassan, de mára már sokkal jobb a helyzet.
Leszokóban vagyok a cigiről, nagyon sokat sétálok, és nagyon hiányzik, ha már nem megyek… Nekem ez a rendszeres sportom egyenlőre…
Elfeledkezünk arról, hogy testünk csak egy van. Nem kapunk újat, nem
cserélhetjük le, és ez a mi igazi “otthonunk”. Velünk van állandóan, és
csak mi lakunk benne.
Egészséges vagyok, és meg kell hogy valljam, nem vagyok elég hálás
ezért, és nem is figylelk arra, hogy ez így is maradjon. Nagyon
szeretnék ezen változtatni, és ezt is a terveim közé veszem most…
Oldal ajánlása emailben
X