csapongás

2009 október 7. | Szerző: magio |

 

rengeteget tanulok… Nem bánom mondjuk, mert elég jó, de alig van megint időm bármire:) amit szintén annyira nem bánok 🙂 Bár tegnap éjfélig takarítottam, így már egy kicsit fáradt vagyok… Ma meg almásrétest sütök, pakolnom is kellene, lógok mindenkinek egy csomó emaillel és szinten kellene tartanom a tudásomat.

Mindennap a belvárosban lesem az embereket… de nem egyszerűek! Néha úgy gondolom, hogy az a hivatásom, hogy eltérjek a “trendi”től… Annyira bosszant, hogy minden nőn ugyanazt a farmert látom! De tényleg! felül szűk, sűrűn van bevéve, és a lábán buggyos, alul húzott. Leszögezem: tetszik!!! DE ezt osztogatják valahol ingyen??? ne  mááárrr… mindenkinek meg van a magaa stílusa, mindenki tudja miben érzi jól magát. Mindenki ugyan abban érzi jól magát?? napi 8-9 darab jön velem szembe… Klón lányok… Klónozzák őket, vagy egy szallagon összrakják. Miért zavar, hisz mindenki azt csinál amit akar? ! ? így igaz… de sok majom van ebben a világban és nem kell több. Sajnálom, kreatív céget csinálok 🙂 zavarnak a sablonos dolgok, de nem akarok senkit sem kritizálni! tényleg – elnézést ha valakit megbántottam, nem árt szándékomba.

Amúgy a céggel jól álunk, a tervek haladnak… kafa lesz nagyon 🙂

ohhh… igen, a hétvégén beteg voltam, nem is kicsit… még most is csak heverem, de elég sz@rul vagyok… orrfolyás, láz, köhögés… böeeee…

 

 Kedves Mályva, teljes mértékig egyet értek Veled, hiszek a bevonzás törvényében, de nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy 20 évig a teljes realizmushoz szoktam. Tulajdonképp azért nincsen művészi szakmám, mert “abból nem lehet megélni”.. Így neveltek. És az embernek önmagától felhúzni valami teljesen újat, nem olyan könnyű 🙂 de megy és folyamatba  van 🙂 amire most már leginkább ő emlékeztet, az az, hogy nem mindegy, hogy kire száunk időt. Ez tudom, hogy nagyon csúnyán hangzik, de vegyünk egy egyszerű példát: a Mamám, akit annyira hihetetlenül szeretek és tisztelek, 3 éve meghalt. A fél karomat (szószerint) odaadnám, hogy azt az időt, amit feleslegesen másra/másokra/másmire pazaroltam, azt még vele (velük – papával is) tölthessem. Tudom, hogy mindennek oka van, de akkor is… Örülök, hogy benéztél 🙂

 

…Még mindig hiányzol, minden nap gondolok rád,
Minden percben fognám kezedet, csókolnám a szád.
Megtanultam szeretni, és te segítettél ebben,
Még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben.
Már csak ennyire vagyok képes, már csak ennyi telik tőlem,
Dallamok mögé rejtőzöm mert mind idáig féltem.
Talán utoljára mondom el mit érzek, de ez így marad,
A hős szerelmes távozik, most véget ér a színdarab.
Szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot
Csak annyit kérek emlékezz rám, és ne kérdezd meg ki bántott…