—

2010 január 29. | Szerző: magio |

 Nincs cím, mert még nem döntöttem el, hogy miről is fogok írni úgy átalában…

Nem olyan rég, országszerte Magio napot ünnepeltünk 🙂 Nagyon jó volt, volt aki meglapatt, volt akien csalódtam, és volt aki hozta a formáját…

Kicsit megdöbbentett, hogy a párom idén sem vitte túlzásba… Túlzásba?! A semminél lehet túlzásba esni?! Rosszul esik?! Igen. Megszoktam?! Igen. Van más választásom?! hagyjuk… A jó vicc, amit már tegnap tálalt, hogy februárban nagyon szűk a keretünk…. nagyon nagyon… ez azt jelenti a köznyelvre lefordítva, hogy a március elején lévő szülinapomra nem lesz semmire keret… Se egy vacsora/virág/mozi… Nem kell ennél többre gondolni… Keret meg arra van, sztem, amire akarunk fordítni. Mióta dolgozom, általában meg tudom oldani, h jut is, marad is, persze sosem elég… De csurran cseppen… Mert meg AKAROM oldani… Hát igen… én ilyen vagyok. De ez egy. Úgy hogy idén is mint tavaly, a barátaimmal leszek, akiknek még fontosak ezek a dolgok, és még gondolkodom, h mit kapok, de majd kitalálom 🙂 Hát így élek én… 😀 Apró dolgok, de bosszantóak. A névnapomat is csak azért nem felejtette el, mert a testvére reggel felhívta, hogy csókoltat. De azt hiszem azért nem sokom okom lehet a panaszra… Mondjuk egész életem arra megy el, hogy próbáljam megtalálni a helyes és a helytelen, a jó és a rossz, a türhető és a már türhetetlen között meghúzódó vékony határvonalat. Azt hiszem, összességiben nem szeretek dönteni, olyannal kapcsolatban ami engem befolyásol, mert ítélkezni azt tudok nagyon jól :D:D:D (csak vicc, már leszokóban vagyok).

A munkámat imádom. (Mondom pont most, mikor is szabadságon vagyok:-)) Borzasztó nagy bizonyítási illetve kiteljesülési lehetőséget at. Nagyon élvezem!

Márk jól van, meg van. Sokat gondolkodtam róla. Még mindig úgy gondolom, hogy egy nagyszerű és remek ember, és ugyan azt a véleményt tartom róla. Most kettőt hátralépek, és úgy döntöttem, hogy nem biztos hogy jó lenne ha ő megismerne. Igazából egyszerűen csak azért van ez az egész, mert egy ideje úgy döntöttem, hogy én nem szeretném több embernek “kiadni” magam… (irónikus, h ezt pont a blogomba írom, ami pont erről szó) Vagyis ezt nehéz lenne elmagaráznom… Azt hiszem a sok szerencsétlen barátságnak gondolt érdek kapcsolatok vezettek el idáig, illetve néha úgy golndolom, hogy az én világomban igen is maradjon meg minden olyannak, mint ahogy én azt szeretném látni vagy gondolom. Rengeteg érdekes emberrel találkoztam, és találkozom is nap mint nap, és eléggé élvezem. fúrcsa, hogy ők annyira másként néznek rám, azért mert egy adott pozícióban vagyok, és ez gondolkodtatott el, hogy lehet h én is ezért gondolok néha többet róluk – talán csak a szituáció gúnyos játéka az egész. Így úgy döntöttem, hogy hagyok mindent úgy ahogy van, talán jobb néha felvenni azt a bizonyos álarcot, belemenni egy színjátékba, és hagyni, had follyon minden a saját medrében. Ha ki akar tőrni, akkor úgy is kifog.

A fogyókúrámmal jól állok. Valahogy a 8-9kg környékén. Bírom, élvezem, szeretem, tudom csinálni…

Ma beugrottam Sharonhoz (a blogjába :-)) és megdöbbenve olvastam amit írt. Drága Sharon, remélem nem hagyod abba… Elég nagy úr lenne bennem. Ezt azért is itt említem meg, mert amikor elkezdtem Őt olvasni, és láttam mekkora szeretettel/hévvel/lendülettel írt a táncról, eszembe jutott, hogy régebben én ugyanekkora lendülettel/jövővel/tehetséggel edzettem… Mekkora reménység voltam, és ezt mennyire elfelejtettem… Embertelen.

Ezt itt meg kellett hogy jegyezem, mert úgy néz ki, hogy visszamegyek edzeni – ha minden igaz… Vagy a jövő, vagy az utána való héten fogom elkezdeni. :-)))))))) Nagyon félek, mert ember legyen a talpán, aki mert/tud/akar valamit újra kezdeni. Én a mai napig úgy gondolom, hogy ez az egyik legnehezebb dolog. Ráadásul mindennek oka van.. Annak is, hogy egyszer már abbahagytam. Nah de ez most lényegtelen… Az erő a lendület és az akarás most megvan. Ez a kezdetben elég. A többi majd jön menetközben…

Azt hiszem most hirtelen ennyi… Szabadságom napjának 2 munkaórájában írt bejegyzésemet ezennel befejezem 🙂

Csók,

Magio