2009 december 15. | Szerző: magio |

 Lassan visszaszokok az írásra 🙂

Úgy  döntöttem, h ma írok egy emberről, aki kb 1 hónapja belopta magát az életembe. Nem mondom meg ki, de mesélek róla.

Vegyes érzelmekkel fogadtam, és megvalva azigazat a mai napig nem tudom h hova tegyem. Első találkozásunkkor nem nagyon vetettem rá több figyelmet, mint másra, és ez így is volt jó. De amit akkor és ott tettünk – rám nézve szakmailag egy kiemelkedő pont volt. Jah igen, a munkám során találkoztunk, és jelenleg mára egy elég jó “megrendelő – szállító” kapcsolatban állunk.

Eleinte nem érdekelt, csak egy hegy volt akit meg akartam mászni. És mi tagadás, sikerült. Aztán mikor ezt mások megtudták, ledöbbenetek – hogy ŐT?!?! TE?! “Megmásztad”?! Sikerült neked?! És én csak néztem, hogy mi a probléma – hisz ki ő, h ne menne?! Nah igen. Elmondták ki ő… Hát ledöbbenetem. Egy ideig nem érdekelt, deaztán utánanéztem, és elkezdett foglalkoztatni…. Ha Ő – Ő akkor hogy lehet ennyire normális?! És hát igen. Bájos, kedves, normális, hétköznapi. És megtetszett. Nem is igazán mint emberállat, hanem mint személyiség, és szép lassan elkezdtem foglalkozni vele. Jó őt látni, örömmel várom, mindig mosolygunk egymásra, és tény ami tény, nagyon kedveljük egymást. Mit érzek?! Ki tudja – de jó nagyon. A héten kétsze találkoztunk. Egyszer direkt jött mert elintézni valója akadt, aztán meg véletlenül egy nagy hipermarketbe. Szerelmes nem vagyok, és lenyűgözve sem, de nagyon kedvelem. Hát kíváncsi vagyok h mi lesz ebből. és hová halad/tart/marad, elméletileg legközelebb a két ünnep között találkozunk, persze ha akar bármikor jöhet v generálhat okot egy találkozóra. Mondjuk elméletileg jönnie kell, de nem tudja h nem leszek, és helyettesíteni fognak. Izgalmas. 🙂 Szerintem jó ha valaki így meg fog a kisugárzásával, ezt szeretem nagyon. A labda fel van dobva, lecsapni én nem fogom…. Ezt nem nevezném már flörtnek, mert nem az… 

na szóval ilyenek is vannak. Kíváncsi vagyok, h vajon egy jó barátság lesz e ebből?! 🙂 Mert hirtelen erre tudok tippelni…